Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BALLA GYÖRGY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz):
2822 Köszönöm, elnök úr. Először is szeretném elmondani, hogy most nemcsak mint Budapest 1. számú választókörzetének országgyűlési képviselője, hanem mint a főváros I. kerületének polgármestere is szeretnék véleményt mondani arról a törvényjavaslatról, amelyet most a tisztelt Ház tárgyal. És azért hangsúlyozom ezt, hogy mint kerü leti polgármester fogom most elmondani a véleményemet, mert azokkal az érvekkel, amelyeket eddig az ellenzéktől hallottunk, nagyon sok ponton olyan csúsztatásokat tapasztalhattam, amelyeket azért alkalmasint helyre kell tenni. Hogy kezdjük mindjá rt az elején, azaz a végén, ahogy az előbb hallottuk, a kerületek a forrásmegosztási küzdelmekkor igyekszenek ellehetetleníteni a fővárost, mondja az ellenzéki képviselőtársam. Sajnos, a képviselő úr nincs tisztában azzal, hogy ma hogyan folyik a forrásmeg osztás a fővárosban. Egyoldalú fővárosi diktátummal folyik, a kerületek bármilyen érvet, bármilyen adatot, bármilyen elgondolást próbálnak a Fővárosi Közgyűlés többségével elfogadtatni, ennek meghallgatására vajmi kevés az esély. Az a törvény, az a törvény javaslat, amely most itt előttünk fekszik, valóban egyfajta korrekciót szeretne alkalmazni egy olyan helyzetben, ahol az egyik fél egyoldalú erőfölényben van, és ez jelesül a főváros. A 2000. év fejleménye az, hogy az utolsó, a kerületekben még önállóan ki vethető adónemet, az építményadót is elvonták a kerületek alapjogai közül, kivethető jogai közül. És ha már annyi politikumot emlegetett itt az ellenzék, akkor hadd emlegessek én is némi politikumot, visszatekintve az időben. 1995ben az akkor még nemrégib en újraválasztott főpolgármesterrel készült egy interjú a Budapest Sun című angol nyelvű lapban. És ebben, talán a hazai pálya biztonságát kihasználva, a főpolgármester úr nem leplezte el szándékát és véleményét mindarról, ami korábban a fővárosban történt . A cikk bevezetője szerint, engedjék meg, hogy ezt most idézzem, így fogalmaznak: "Több mint négy évvel a kommunista diktatúra bukását követő első szabad önkormányzati választások után Budapest nemrégiben újraválasztott főpolgármestere azt állítja, hogy a demokrácia elérte határait. A kerületi önkormányzatok és a polgármesterek gyakran gátolják politikai céljai megvalósításában. Emiatt lobbizott Demszky sikerrel egy olyan törvényhozásért, amely felhatalmaz arra, hogy végrehajtsa terveit, amelyek a legvitat ottabbak azóta, hogy az utolsó szovjet katona is elhagyta Budapestet. Kérdés: Ön főpolgármesterként majdnem négy évig állt harcban, mivel a kerületi önkormányzatok akadályozták politikai programjának megvalósításában. Még mindig bosszantja az, ahogyan a ke rületi polgármesterek dolgoznak? Válasz: Igen. Sok terv marad csupán álom emiatt az ostoba kerületi törvény miatt. De most könnyebb, hiszen a hivatalom és a Fővárosi Önkormányzat nagyobb hatáskört és több felügyeleti jogot szerzett. Most mi döntünk arról, hogy mennyi pénzt kapnak a kerületek évente a költségvetésből. Mi döntjük el, hogy bizonyos nagyobb beruházások, mint például víztisztítók, utak, hova kerüljenek. A mostani helyzet jobb a négy évvel ezelőttinél. De a kerületi önkormányzatok még mindig túl nagy függetlenséggel és autonómiával rendelkeznek." Tisztelt Képviselőtársaim! Itt lóg ki az a bizonyos lóláb, amit olyan sokat emlegettek eddig a vitában. Demszky Gábor célja egyértelmű: a kerületi önkormányzatok helyett kerületi elöljáróságokat szeretne a fővárosban, ahogy azonban ezt szintén az ellenzéki érvelés során hallhattuk, ennek alkotmányos eszközei nem állnak rendelkezésre. Ennélfogva pénzügyi és gazdasági eszközökkel óhajtja céljait elérni, és ehhez az kell, hogy a ma még a kerületekben önállóan kivethető utolsó adónemet is a fővárosi forrásmegosztás részévé tegye. Hadd legyek megint kicsit hazabeszélő, és hadd mondjak egy példát arról, hogy ez a bizonyos fővárosi forrásmegosztás hogyan működik például az idegenforgalmi adó vonatkozásában. Talán nem kell arról túl sokat vitatkoznunk vagy túl sokat érvelnem amellett, hogy az I. kerület, a Budai Vár a világörökség része, elég jelentős idegenforgalmi vonzerőt, elég jelentős idegenforgalmi látványosságot jelent. Ez nemcsak az ország kirakata, nemcsak a főváros kirakata, hanem a sok turistának az ellátásával egyben egy beruházásigényes felelősséget is jelent. Mindeddig túl sokat a fővárostól nem kaptunk ezen feladatainknak az ellátására. De eddig, legalábbis a tavalyi évig
