Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
2802 Döbbenten néztem, és egy pillanatig nem tudtam, hogy hol ülök. A beszélgetés vagy a parlamenti vita során kiderült az illetőről, hogy ő maga is hallgatója - akkor hallgatója volt - valamelyik egyetemnek vagy főiskolának, és saját magán ak mint hallgatónak a jogosítványát kérdőjelezte meg, hogy talán egy miniszter mégiscsak jobban ért ahhoz, hogy mit kell csinálni, mint mondjuk, egy olyan egyetemi, főiskolai tanács, ahol hallgatók is képviseltetik magukat. Itt is ezt é rzem: mintha a szakmai jogosítványok, kompetenciák megkérdőjelezésével találkoznánk sorozatban. Azt gondolom, hogy ha egy kicsit is hosszabb távra tekintenek, akkor ennek a dolognak nagyon komoly veszélyei vannak. A fontos dolgok helyben történnek. Azt his zem, hogy talán ezt sokan elismerik úgy általában a parlamentben. Talán sokan vagyunk - a fiatalabbak nyilván nem ilyenek , akik emlékeznek még arra az időszakra, amikor azt gondolták állami apparátusok, pártapparátusok, hogy jobban, okosabban tudnak dönt eni, mint azok a szakmai szervezetek, azok a legitim testületek, amelyek ott voltak a kéréskör körül, akiknek a bőrére ment ennek az egész problémának a megoldása vagy megoldatlansága. Arra kérem önöket, hogy fontolják meg - tényleg jó szándékkal kérem ezt , vane értelme annak, hogy állandóan feszegessük az egyetemifőiskolai autonómiát. Vane értelme annak, hogy tisztességes, tiszteletben álló testületek jogosítványait kérdőjelezzük meg, ürítsük ki esetleg rövid távon akár még érthető, ha el nem is fogad ható érdekek alapján. Végre mindannyiunknak tudomásul kellene venni, bárhol is ülünk itt, a parlamentben, hogy ebben az országban olyan felnőtt állampolgárok élnek - szerintem egyébként már kiskorú felnőtt állampolgárok is, nem beszélve a nagykorúakról, és itt a nagykorúakról van szó hallgatói önkormányzatok esetén, FTT esetén, MAB esetén , akik képesek belátni saját érdekeiket, akik képesek arra, hogy egy tisztességesen szabályozott és körülírt normatív rendszerben normálisan működjenek. Érdemes lenne meg fontolni, hogy hova vezetnek ezek a megkérdőjelezések. Miért jó, kinek jó az, ha az FTTbe bekerülő emberek úgy gondolkodnak erről a kérdésről, ahogy Bazsa professzor úr az előbb elmondta? Miért jó az, ha a miniszter nevezi ki egy testület elnökét, miközbe n a testületnek magának kell vállalnia a felelősséget a döntéseiért, és ott, abban a testületben olyan választott képviselők ülnek, akik azok felé kell hogy elszámoljanak a munkájukkal, akik őket választották? Vane értelme ennek a fajta centralizációnak? Nem kellene elfelejteni azt, hogy az állam bármennyire bölcs is - egyébként az államok nem szoktak bölcsek lenni, mint tudjuk, bármilyenek is azok , nem jó gazda. Sokkal jobb gazda azoknak a gazdáknak a szövetsége, akik közvetlenül érdekeltek a kérdések m egoldásában, akik közvetlenül benne vannak olyan testületekben, ahova őket küldték azok, akiknek a bőrére megy a játék. (19.20) Egyszerűen nem látom értelmét, még egyszer mondom, sem rövid távon, sem az egész magyar felsőoktatás jövője szempontjából ezekne k a centralizációs lépéseknek, meggyőződésem szerint nem vezetnek sehová. Azt persze elérhetjük ezzel, hogy a felsőoktatás szakértői körei, szakemberei elforduljanak - nem szembeforduljanak, mert azt nem fogják megtenni, hiszen függenek pénzügyileg továbbr a is az állami költségvetéstől, de elforduljanak - a szakmai kérdésektől. El lehet érni ezekkel a centralizációs lépésekkel azt, hogy komoly szakemberek ne vegyenek részt ezekben a munkálatokban - és közben nem lehet elérni a másik oldalon ezzel semmit. És ezt, azt gondolom, érdemes lenne még egyszer átgondolni, még egyszer végigfuttatni, és érdemes lenne egy picit megállva tudomásul venni azt, hogy a világ minden részén, ahol működik a felsőoktatás, ahol a felsőoktatás nem egy állami akarat közvetlen része , hanem egy önálló, autonóm intézményi hálózat, ott ezek az intézmények a felsőoktatás kebelében és a felsőoktatási döntéseknek megfelelően működnek. Nem kellene újraépíteni ezeket a centralizált rendszereket, mert ezek csak és kizárólag rossz útra vezethe tnek, én erről nagyon régóta meg vagyok győződve. Arra kérem önöket, fontolják meg, hogy vane ennek értelme, és hova vezet ez.
