Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
2801 Köszönöm szépen a szót, elnö k úr. Sok minden elhangzott. Engedtessék meg, hogy egyetlenegy dologra térjek csak ki: az összeférhetetlenség kérdésére az FTT, illetve a MAB esetében. Úgy gondolom, hogy mind a két testületben az adott intézmények érdekeit, a szakmai színvonalhoz kapcsoló dó elvárásait - és lehetne szépen sorolni, hogy mi mindent még - az egyetemekről kikerülő professzorok, a tudományos vonalon eredményeket elérők éppúgy tudják képviselni, mint az aktuálisan éppen hivatalban lévő rektor, avagy főigazgató. Annál is inkább, m ert minden intézménynek vannak kifejezetten ilyen területtel megbízott rektorhelyettesei, főigazgatóhelyettesei vagy tudományos bizottságai. Azt gondolom tehát, hogy önmagában abból a tényből, hogy egy főigazgató vagy rektor a MABban vagy az FTTben nem lehet tag, semmilyen érdeksérelem nem érheti a felsőoktatást. Kétségtelen, hogy a mindenkori rektor vagy főigazgató számos egyéb aspektusát is ismeri az intézmények működésének. De ha végignézzük a napi gyakorlat szintjén, akkor azt láthatjuk, hogy a rekto rhelyettesek körében vagy a főigazgatóhelyettesek szintjén jó néhányan töltöttek már be korábban egyetemen, főiskolán belüli megbízatást, amely alapján képük van a működésről, illetőleg volt rektorok is jó néhány esetben megbízhatók ilyen típusú feladatta l, fel lehet őket erre kérni. Tehát hogy nem hozzáértő vagy kevés információval ellátott emberekről lenne szó, akik ily módon kerülnének be az FTTbe vagy a MABba, azt hiszem, hogy ez így nem állja meg a helyét, és ez a megközelítés ilyen értelemben kicsi t be is szűkítené annak a kompetenciakörét, hogy kik tudnának, úgymond, ezen testületekben hitelesen és tisztességesen fellépni. Úgyhogy én azt hiszem, az összeférhetetlenségnek a tekintetben talán mégiscsak van létjogosultsága, hogy az intézmények mindenk ori vezetőinek - tekintettel arra, hogy immár nagy, integrált egyetemekről van szó - jó néhány fajsúlyos kérdéssel kell nap mint nap megbirkózniuk, és azt hiszem, hogy ha minden feladatkörben csak és kizárólag ők jöhetnének számításba, akkor számos egyéb p robléma adódhatna. Köszönöm. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót felszólalásra Horn Gábor képviselő úrnak, SZDSZ. HORN GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hadd térjek ki röviden ebben a vitapontban erre a Bazsa képviselőtárs am által már említett centralizációs folyamatra, amely a Vincze és Révész Máriusz képviselőtársam által előkerített komplex javaslatban keresztülfut. Ezek a javaslatok általában egyébként nem önálló képviselői indítványok szoktak lenni - szomorúan jelzem , hanem kormányzati előterjesztések. Jobban szeretem ilyenkor, ha maga a kormány az előterjesztésében hozza ezeket elő, és nem próbál olyan helyzetet teremteni, hogy két képviselővel hozatja ezeket be, hiszen így ezzel a megoldással nincs módja a szakmának ezeket a kérdéseket tisztességesen végigvitatni, hiszen a parlamenti vita során kerül elő - és nem a törvénytervezet egy előző szakaszában, egyeztetések során - egy ilyen komplex indítvány. Elnézést kérek két képviselőtársamtól, nem a hozzáértésüket kérdő jelezem ezzel meg, hanem ezek a komplex csomagok általában így szoktak születni. Ha ez nem így van, akkor még egyszer elnézést. Azt hiszem, hogy önöknek is végig kellene gondolni, ténylegesen hova vezet ez a fajta centralizációs folyamat. Mi értelme van sz inte minden kérdésben nyirbálni ezeknek a szakmai testületeknek a jogosítványait, a lehetőségeit? Valamikor '98 őszén, egy éjszakába nyúló vitában, a felsőoktatási törvény első módosítása kapcsán - mármint ebben a ciklusban - egy fiatal képviselőtársam a k ormánypártok oldaláról felállt úgy este 11 körül, és elkezdett hosszasan arról beszélni, hogy miért jó az, hogyha az egyetemek, főiskolák gazdasági vezetőinek kinevezését jóváhagyja a miniszter, és miért nem jó az, ha az egyetemi tanácsok, főiskolai tanács ok hagyják ezt jóvá.
