Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP):
2795 Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Én a törvényjavaslat, a módosítás 2. §ához kívánnék néhány megjegyzést fű zni. Azzal szeretném kezdeni, hogy sajnálom, hogy a bizottságokban Zuschlag képviselő úr, valamint Jánosi és Bazsa képviselő urak módosító javaslatait ezen a ponton nem támogatták. Ők ugyanis arra törekedtek módosításaikkal, hogy elejét vegyék egy olyan me gkülönböztetésnek, amely szerint csak azok az egyházak kapnának a többi felsőoktatási intézménnyel azonos támogatást az intézmény fenntartásához és működtetéséhez, fejlesztéséhez, amelyek vagy az 1997es vatikáni szerződés, vagy az ezt követő, állammal köt ött megállapodások résztvevői voltak. Azonban nemcsak ezek az egyházak folytatnak főiskolai, illetve egyetemi képzést. Itt nem csupán világi szakok támogatásáról van szó ebben a törvényjavaslatban, hanem a hitélettel összefüggő szakok támogatásáról is. Ami kor a törvényjavaslat, a módosítás az indokolásban arra hivatkozik, hogy valamilyen módon a gyakorlatban kárpótolni kell azokat az egyházakat, amelyek a felsőoktatásban való szerepvállalásuk terén 1948at követően sérelmeket szenvedtek el, és abba a helyze tbe kell őket hozni, hogy most is szerepet vállalhassanak, akkor ezzel a gyakorlati segítséggel egyetérthetünk. Nem érthetünk egyet azonban azzal, hogy ebből a körből most is ki vannak zárva más egyházak, amelyekkel nem kívánt az állam megállapodásokat köt ni a vatikáni megegyezést követően. A törvényjavaslat állam által elismert felsőoktatási intézményekről beszél, és ez így helyénvaló, de vannak állam által elismert felsőoktatási intézmények, amelyeknek a kihagyása ebből a körből egyházaknak okozott jogsér elem lenne, amelyet nem 1948ban, a fordulatot követően követtek el némelyek, hanem amely jogsérelmet most követné el a jelenleg ezt a törvényjavaslatot benyújtó kormány. Nagy kár lenne, ha azok az egyházak, amelyek szintén szerepet vállalnak és ezt a munk át jól végzik, amelyek lehet, hogy Magyarországon rövidebb történelmi múlttal rendelkeznek, de van mind az oktatásban, mint a hitéleti képzésben tapasztalatuk, és nem kívánják más egyházak felsőoktatási intézményeiben kiképeztetni a híveiket, ha ők hátrány t szenvednének most ezen a területen. Megjegyzem itt azt, hogy megfogalmazódott már írásban olyan javaslat, hogy teológusképzést és ehhez hasonló, hittanári képzést is csak az úgynevezett történelmi egyházak teológiai főiskoláin lehessen államilag támogato tt módon végezni; nagy kár lenne, ha az újabb kori magyar történelmet megterhelné egy ilyen vonás. Én tehát arra szeretném önöket biztatni, fontolják meg mindazokat a szempontokat, amelyeket az említett képviselő urak módosító indítványaikban felvetettek, és gondolják meg azt is, hogy az érintett egyházak, egyházi jogi személyek nyilván a jogsérelem miatt készek akár az Alkotmánybírósághoz is fordulni vagy a nyilvánosság figyelmét felhívni egy olyan diszkriminatív lépésre, amit kár lenne megtenni, ami olyan jogtalan helyzetet teremtene egyesek előnyére és mások nyilvánvaló hátrányára, ami nem válna dicséretére egyikünknek sem. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót felszólalásra Jánosi György képviselő úrnak, MSZP. DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A reménytelenség nyugalmával szeretnék az ajánlás 4. pontjában szereplő módosító indítványomhoz némi szóbeli kiegészítést fűzni. Azért teszem ezt, hogy az én lelkiismeretem megnyugo djon, hogy elmondhassam magamról, megpróbáltam még egyszer meggyőzni a kormányoldali többséget egy olyan igazságtalanságról, ami az én megítélésem szerint is sajnos szerepel a jelenlegi törvénymódosításban. Helyes törekvése volt a törvénymódosításnak megít élésünk szerint az, hogy javítani kívánja az egyházi felsőoktatási intézmények finanszírozási pozícióit. Lényeges oka volt ez annak, hogy a törvénymódosításra a felsőoktatás terén sor került. Van azonban egy olyan passzus a törvényben, amely ezt a többletf orrást csak az egyházak egy meghatározott körére szűkíti le: nevezetesen azokra
