Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SZABADOS TAMÁS (MSZP):
2796 az egyházakra, amelyek érintettek voltak az 1991es, egykori kárpótlási törvény által. Mindez a mi nyelvünkre lefordítva a történelmi egyházakat jelöli. Igazságtalannak érzem e zt a különbségtételt, mert azt gondolom, vannak olyan kisebb egyházak, amelyek nem voltak érintettek a kárpótlási törvény által, ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy akkreditált, megfelelő minőséget produkáló felsőoktatási intézményt működtessenek. A törvén y a többletfinanszírozást a beruházási és felújítási támogatások terén teszi meg a történelmi egyházaknak, lehetővé téve azt, hogy az állami intézményekkel egyenjogúan, egyenrangúan pályázhassanak az e célra megnyitott költségvetési forrásokhoz. Az én szám omra kissé érthetetlen, miért nem tehetnék meg ezt azok a kisebb egyházak és felekezetek által fenntartott felsőoktatási intézmények is, amelyek - még egyszer mondom - kellő akkreditáció után, a minőségüket biztosítva fordulhatnának ilyen forrásokért. Aggá lyt látok a '90es, vallási és lelkiismereti szabadságról szóló törvénnyel való összevetésben, hiszen ez a törvény, amely alkotmány erejű törvény, kétharmados törvény, azt mondja ki, hogy nem szabad felekezetek között különbséget tenni akkor, amikor az áll am által elismert feladatokat látnak el, és ennek fejében állami támogatást kapnak. Úgy érzem, ez az elv sérül akkor, amikor a felsőoktatási törvény módosítása visszautal a '91es kárpótlási törvényre, mert ettől a pillanattól kezdve csak az egyházaknak eg y meghatározott köre számára biztosítja a hozzáférhetőséget az állami forrásokhoz. Szeretném elmondani: nem jelentene többletforrást a költségvetés számára, ha ezt a lehetőséget megadnánk azoknak a kisebb egyházaknak, felekezeteknek is, amelyek akkreditált , minősített felsőoktatási intézményt működtetnek. (18.50) Hiszen itt csak arról van szó, hogy a pályázaton más állami intézményekkel vagy adott esetben a történelmi egyházak által fenntartott felsőoktatási intézményekkel egyenrangúan vehetnének részt. Azt gondolom, kellő garanciát jelent ezeknél az intézményeknél az, hogy csak akkor pályázhatnának erre a forrásra, ha a Magyar Akkreditációs Bizottság által elismert minőségi felsőfokú képzést folytatnának. Még egyszer szeretném felhívni a kormányoldal figyel mét arra, hogy próbáljuk megszüntetni ezt az esélyegyenlőtlenséget. Mert igaz az, hogy semmiféle alkotmányos jogszabály nem tiltja a pozitív diszkriminációt bizonyos egyházak esetében, adott esetben a történelmi egyházak esetében, de arra szeretném felhívn i mindannyiunk figyelmét, hogy ha bármely egyház esetében pozitív diszkriminációt alkalmazunk, azok az egyházak, amelyek ebből kiszorulnak, negatív diszkriminációként élik meg ezt a helyzetet. Kár lenne egy helyes, jó irányú és a kormányzat oldaláról jó sz ándékú törekvést kérdőjelessé tenni azért, mert négyöt felsőoktatási intézmény kiszorulna abból a lehetőségből, amelyet most a törvény kizárólag a történelmi egyházak számára nyit meg. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tisztelt Országgyűlés! A vita e szakaszát lezárom. Megnyitom a második vitaszakaszt az ajánlás 1680. pontjai szerint. Megkérdezem, kíváne valaki felszólalni. (Szabados Tamás jelentkezik.) Szabados Tamás képviselő úr, MSZP. Tessék! SZABADOS TAMÁS (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr . Az ajánlás 23., 24., 25., 26., 27., 28. pontjai kapcsán szeretnék hozzászólni, amelyek a hallgatói önkormányzatok jogállását feszegetik. Az eredeti, a kormány által beterjesztett javaslatban a hallgatói önkormányzatok és a doktoranduszok szövetsége azono s jogot kapna az egyeztetéskor. Érdekes módon az oktatási bizottság ülésén, attól függetlenül, hogy ki milyen pártból jött, többen megérezték ennek a
