Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - Az állam tulajdonában és a pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2776 Volna más út is. Elképzelhető lenne az az út is, amelyet Babák képviselő úr javasolt, említett meg itt, é s javasolt egy órával ezelőtt, nevezetesen, hogy az állami ingatlanokat át kell adni önkormányzati tulajdonba, akkor minden pártingatlan azonos tulajdonban van, és akkor az önkormányzatoknál megvalósítható egyfajta egyenlő elbánás, egyformán fizetnek egy n évleges, alacsony bérleti díjat, és ki lehet alakítani egy arányosságot is. Ez egy lehetséges út, és mint hallottuk, az MSZPs képviselőtársaink kifejezték a készségüket arra, hogy egy ilyen megoldást elfogadjanak, ha már a Magyar Országgyűlésnek ez a legf ontosabb teendője, amiben én egyébként kételkedem. De ha a kormánytöbbségnek ez a véleménye, ám legyen. Ha azonban nem ezt az utat választjuk, hanem azon az úton indulunk el, ahogy a Fideszkormány elindult, hogy megtartjuk az ingatlanok egy részének az ál lami tulajdonát, és ezekkel akarunk valamit kezdeni, akkor kétségkívül az a méltányos út, ha ezeket együtt kezeljük, egyidejűleg vesszük számba, egyidejűleg tekintjük át a helyzetet az önkormányzati tulajdonúakkal. (17.20) Miért? Hát azért, mert a rendszer váltás során egy olyan helyzet alakult ki, amikor a Szocialista Párt az általa használt állami tulajdonú ingatlanok egy részét leadta, egy részét megtartotta, a többi rendszerváltó párt ehhez hozzájárult, ezt tudomásul vette. Másfelől pedig az önkormányzat ok szerte az országban minden olyan pártot, amelyik tevékenykedett, elláttak önkormányzati ingatlanokkal. Így egy olyan helyzet alakult ki valóban, hogy a Szocialista Párt szervezetei túlnyomórészt állami ingatlanokban tevékenykednek, míg a többi párt, a s zabad demokraták is, a jelenlegi kormánypártok is, de parlamenten kívüli pártok is túlnyomórészt önkormányzati ingatlanokban tevékenykednek. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha azt tesszük, amit a kormány javasol, hogy a rendezés csak az állami ingatlanokra vona tkozik és állami ingatlanokat von el, illetve ad, akkor kétségkívül egy egyenlőtlen, de facto egyenlőtlen elbánás keletkezik, ami nyilvánvalóan ellentétes azzal az alkotmányos követelménnyel, amelyből pedig, azt mondanám, eléggé álságos módon a törvényjava slat indoklása elindul, hogy az állam köteles azonosan viszonyulni a pártokhoz. Ha azt teszi, amit a kormány javasol, és ami mellett Répássy képviselő úr oly harcosan érvel, akkor az állam nem azonosan viszonyul a pártokhoz, hanem megkülönbözteti őket egym ástól. Azt gondolom tehát, még egyszer, hogy az a Rubovszky képviselő úr által hangoztatott érv, hogy az egyik esetben vásárolt, a másik esetben ajándék ingatlanokról van szó, ez nyilvánvalóan nem állja meg a helyét, hiszen olyan bérleti díjak mellett, ami lyeneket az önkormányzatok fölszámítanak az ingatlanokért - ha egyáltalán fölszámítanak; most már majd föl fognak számítani , olyan értelemben azok az önkormányzati ingatlanok ugyanúgy ajándéknak tekintendők, mint az állami ingatlanok. Ugyanaz a funkció, gyakorlatilag ugyanaz a díjazás, mert névlegesek azok a bérleti díjak. Azt gondolom tehát, a méltányosság azt kívánja, hogy elfogadjuk a WienerGécziféle javaslatokat, és az állami és az önkormányzati ingatlanokat együtt kezeljük. De van egy másik szempon t is, ami arra késztet, hogy arra beszéljem rá a kormánypárti képviselőket, hogy mérlegeljék a WienerGécziféle javaslatcsomag elfogadását. A vitában számomra az első perctől kezdve egyértelművé vált, hogy a rendezéshez, a törvényjavaslat valamilyen elfog adásához a Szocialista Párt támogatása csak akkor szerezhető meg, ha ezt a javaslatcsomagot az Országgyűlés elfogadja. Enélkül nyilvánvaló, hogy a szocialisták támogatása nem kapható meg ehhez a törvényjavaslathoz. Azt gondolom, a törvényjavaslat tárgya, n evezetesen a pártok ingatlanellátása olyan tárgy, ahol a magyar rendszerváltás tízéves gyakorlata szerint csak konszenzussal alkotható törvény. Nem tudom, Répássy képviselő úr, ön akkor nem ült a parlamentben '94 őszén, de nyilván figyelemmel kísérte a pol itika történéseit, amikor az akkori, 72 százalékos kormánytöbbség módosította az önkormányzati és az önkormányzati választási törvényt. Talán emlékszik még erre a történetre, és nyilván emlékszik arra is - de Pokorni miniszter úr biztosan emlékszik erre a történetre , hogy a Fidesz akkor milyen hangerővel tiltakozott az ellen, hogy az akkori kormánytöbbség az önkormányzati választási törvényhez hozzányúlt. Azt kell mondanom - és ezt nem most mondom először, hiszen még akkor
