Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - A kanadai szenátus és képviselőház közös csoportjának köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2736 A kanadai szenátus és képviselőház közös csoportjának köszöntése ELNÖK (dr. Áder János) : Mielőtt a további napirend előtti felszólalásokra rátérnénk, engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban a kanadai szenátus és képviselőház közös csoportját , amely bizottsági meghívásra érkezett hazánkba. Magyarországi megbeszéléseikhez so k sikert kívánok! (Taps. - A delegáció tagjai felállva köszönik meg a tapsot.) Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csáky András frakcióvezetőhelyette s úr, Magyar Demokrata Fórum. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Megszállottak, átutazók, reménykedők, nővérhiány a fővárosban, osztálybezárás nővérhiány miatt, egyre kevesebb az ápolónő a kórházakban, krónikus nővérhiá ny fenyegeti a betegellátást - néhány cím az elmúlt napok sajtójából. 1999ben az egészségügyben dolgozó nővérek és fizikai szakdolgozók 11 százaléka fordított hátat munkahelyének. Egészségügyi intézményeinkben a szükségesnél több ezer nővérrel kevesebb do lgozik, és a 3650 év közötti, szakmai rutinnal rendelkező korosztály jóformán teljesen hiányzik. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló, amelyet a tisztelt Ház ezen a héten tárgyal, szintén kritikusnak min ősíti a helyzetet. A beszámoló 569. oldalán, A betegek jogai az egészségügyi ellátó intézményekben és azon kívül című fejezetben ezt olvashatjuk: "Az egyegy területen kialakuló súlyos forráshiány azonban már közvetlenül is érinti a szolgáltatásokra rászor ulók, valamint az egészségügyben dolgozók emberi jogait. A finanszírozás hiányosságai közvetlenül veszélyeztetik az ellátást". Súlyos megállapítás! Miközben büszkén hirdetjük, hogy a gazdaság talpraállt, teljesítménye elérte, sőt bizonyos területeken megha ladta a rendszerváltozás előtti szintet, az egészségügy finanszírozása a felére csökkent. Eddig a hivatástudat, a nagyfokú munkanélküliség miatti kiszolgáltatottság a pályán tartotta a nővéreket. Ma azonban - hála a gazdasági növekedésnek - egyre csökken a z utóbbi kényszer. Jóval több pénzért jóval könnyebb munkát találnak maguknak. Az vesse rájuk az első követ, aki helyükben nem így cselekedne! Annyira azonban mégsem gazdag ez az ország, hogy több ezer, jól képzett szakember munkájáról könnyedén lemondjon. A hiány pótlása igen sokba fog kerülni. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügy nagyon beteg. Ha diagnózist kellene felállítanom, azt mondanám, hogy a kivérzéses sokk állapotában szenved. Életveszélyes helyzet, mely sürgős és szakszerű ellátást igényel. Han gsúlyozom, hogy szakszerűt, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy a gyógyítást imitáló szakemberek megfelelő kezelést alkalmaznak. Szakembereket mondok, és azt is idézőjelben, mert már hatodik esztendeje nem egészségügyiek irányítják az egészségügyet. A rendszeres érvágás és piócák alkalmazása ellenjavalt ebben a betegségben. Erre még hbcspontok sem járnak. Először stabilizálni kell az állapotot, és csak azt követően lehet a gyógykezeléshez fogni. Így igen nagy a kockázat, és a gyógykezelést végzők felel őssége is; bár sokan úgy gondolják, a felelősség nem csupán az egészségügyi tárcáé, legalább annyira felelős a kormány és az Országgyűlés is.
