Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2723 vezetésben, az átalakulásban, itt, Varga Béla, Kovács Imre és előttem, mondd meg őszintén, mi maradt meg neked a kommunizmusból?" "Semmi!" - hangzott a válasz. Igen tisztelt Országgyűlés! Ebből a "semmiből" nőttek ki azok a senk ik, akik semmibe vették az emberi jogok gyakorlását, az emberi méltóság megbecsülését, az esélyegyenlőséget, vagyis elültették a reménytelenség magvát. Pár nappal ezelőtt ünnepeltük e Házban az első szabad választás tízéves évfordulóját, s helyesen jegyezt e meg a köztársasági elnök úr és Kövér László elnök úr, hogy ez valóban az '56os forradalom és szabadságharc gyümölcse. Hazánk független lett, népünk szabad, mindenki szabadon és félelemmentesen gyakorolja alapvető jogait, az emberi személy méltóságának m egbecsülését az iskolában tanítják és gyakoroljuk. Úgy érzem, ami a legfontosabb, az esélyegyenlőség érvényesülése is érezhető. Amennyiben ez tovább folytatódik és a történelmi egyházak tanítása is szélesedik, akkor az emberek mé g megszerezhetik a tudáson kívül és mindazok mellé, amit elmondtam, a hitet, amely, úgy vélem, életünk legnagyobb ereje és a legbiztosabb iránytűje. Igen tisztelt Országgyűlés! Bízunk abban, hogy az emberek érzik, hogy reményük van a fejlődésre, reményük v an az esélyegyenlőség megvalósítására, és ha még hitük is van, akkor azokból a válságokból, amelyeket sokansokan átélnek vagy belekerülnek azokba, a nagy vitában, a nagy válságban, a nagy küzdelemben a reménység mellett mégis az életet választják. Úgy érz em, ebben a munkában mindnyájunknak részt kell venni. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy kíváne felszólalni. (Dr. Bogár László jelzi, hogy nem.) Nem kíván felszólaln i. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Horváth János képviselő úr, FideszMagyar Polgári Párt. Megadom a szót. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Folytatom tegnapról: Az 1956os októberi forradalomban vezető szere pek vártak Kiss Sándorra. Az egyik vezetője lett a Független Kisgazda, Földműves- és Polgári Pártnak Kovács Bélával és Kővágó Józseffel. Ugyancsak átvette a Magyar Parasztszövetség elnöki tisztségét, engem megint a helyettesének fogadott. A ő hívására lén yegében napok alatt összeállt a tíz évvel azelőtti vezetőség Budapesten és szerte az országban is. A teljes nemzetgazdaság kérdéseit tárgyaló konferenciát hívtunk össze, mintegy nyolcvan szakember részvételével, november 2ára, amelyen a stabilizáció menet rendjére vonatkozóan felvázoltuk a terveket. A forradalmi kormány megbízott bennünket, hogy november 5ére hívjuk össze azokat a személyeket, akik a gazdasági tárcák miniszterei lehetnének, Farkas Ferenc, Kerék Mihály, Kelemen Gyula, Varga István és még jó néhányuk. Nem úgy történt, mert a Szovjetunió megszegte az október 30ai békülékeny álláspontját, amikor beleegyezett, hogy Magyarország visszatér az 1946os politikához. A november 4ei orvtámadás után Kiss Sándorral Nyugatra mentünk - Bécs, Párizs, New York, Washington és a világ más fővárosaiba - érvelni a békés kompromisszum mellett. Mindjárt 1957. január első napjaiban Strasbourgban létrehoztuk a Magyar Forradalmi Tanácsot. A forradalom és szabadságharc hírnevét őriztük a szovjet báb Kádár János hazug és véreskezű zsarnokságával szemben, valamint védtük a provokátorok túlzásaitól. Hasonlókat mondtunk a világban, mint amit Bibó István megfogalmazott itthon. Egyebek között koordináltuk az Egyesült Nemzetek Magyarországot Vizsgáló Bizottságának munkáját.
