Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János):
2716 elnökével is egy véleményen vagyok. De elkenni, elmosni egy általános bűnbe az áldozatok soha jóvá nem tehető szenvedését, ez ellen tiltakoznom kell. S ha a minap néhány héttel ezelőtt az általános vitában Ordas püspököt idé zte meg, nem befejezésül, de erre visszatérve meg kell mondanom: Ordas Lajos püspök haláláig nem kívánta, hogy rehabilitálják. Voltak, akiktől nem kért rehabilitációt; és akiktől nem kért rehabilitációt, kedves Horváth Béla, a Magyarországi Evangélikus Egy ház akkori vezetői voltak, mind a klerikális, mind a szekuláris vezetők egyaránt, mind azok, akik őket a hatalomban akkor megtartották. Ha ön Ordas Lajosra hivatkozik - méltán és joggal , ezt soha ne hagyja figyelmen kívül. S könnyű valaki után, miután me ghalt, nevét, művét, bármihez beidézni. Még egy gondolat ehhez. Természetesen azoknak az embereknek, akiket terhel a felelősség mindazon szörnyűségért, ami a magyar közelmúltban vagy félközelmúltban végbement, egy része meghalt. Ugyanott vannak, ahol az ál dozatok túlnyomó része van - hadd mondjam önnek, mint tudomásom szerint gyakorló kereszténynek : az egyetlen valóságos Isten ítélőszéke előtt, Isten ítélőszéke előtt. Mi van azokkal, akik élnek? Mit jelent az élők számára ez? Nyilván önt is az élők izgatj ák, engem is az élők izgatnak. Bizony egyet kell értenem Horváth János képviselő úr szavával, aki ugyan magyarul idézte meg az ünnep nevét, de én hadd mondjam, hiszen onnan származik az emlékezés napja, ezt az izraeli törvényhozás legelső ünnepei között ik tatta az állami ünnepek sorába: Jom Hazakaronnak mondják héberül. De az izraeli törvénykezés, törvényhozás sem kívánta ennél pontosabban meghatározni, hogy az állampolgárok, az iskolába járó gyerekek, az egyéb civil közösségek hogyan emlékeznek, hiszen min dannyian másképp emlékezünk. Ha az emlékezés az ön javaslatának a tárgya, hogy el ne felejtkezzünk azokról a borzalmakról, áldozatokról, gaztettekről, egy vagyok önnel. Hogyha kizárólag valamilyen ideológiai célhoz kívánja hozzárendelni az áldozatokat, hoz zárendelni a jóvátehetetlen eseményeket, és valójában újraéltetni kívánja az áldozatokkal vagy az áldozatok leszármazottjaival a szégyent, a megfosztottságot, akkor tiltakoznom kell. (14.10) Még csak annyit: felmerü lt, hogy a kommunizmus egyik sajátos bűne - ahogy ön fogalmaz - az a téveszméje, amit Varga László, általam nagyra becsült képviselőtársunk is előhozott, hogy magántulajdonellenes. Engedjék meg nekem, mind a ketten jól ismerik a Szentírást: az a fajta mag ántulajdonellenesség, amelyet a marxizmus klasszikusai megfogalmaznak, sajátos módon antiklerikális éllel, az ugyanaz a magántulajdonellenesség, amit az evangéliumokban megtalálunk. Ez nem történeti kérdés, nem ideológiai és nem politikai kérdés, ez Szen tíráskutatási kérdés. Nagyon kérem, hogy ezt a kettőt ne kapcsolják össze. Más a magántulajdonnal való emberi szembenállás, és más az, ha valakit megfosztok a becsületétől vagy az életétől vagy börtönbe csukom. Végül csak annyit: nagyon köszönöm önnek, ke dves Horváth Béla, hogy idézte Márai Sándort. Sajátos módon az idézet elővételezte a sorsot és a történelmet. Örülnék, ha azon is elgondolkodna, hogy ez az írónak, magyarnak, férfinak egyaránt kiváló szerző élete végén miképpen gondolkodott, mi több, hogya n fejeződött be az élete. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Senki sem jelentkezett. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom. Megkérdezem Horváth Béla u rat, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. (Horváth Béla: Majd később kívánok.) Később. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.
