Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP):
2715 (14.00) Éppen azért, mert a magam részéről kiváltképpen és minden időkben csak az áldozatokkal vagyok hajlandó szolidáris lenni, kell újfent és újfent, s ameddig csak szólni tudok, elmondanom, hogy nem ilyen módon, n em ilyen eszközökkel lehet azokat, akiket visszafordíthatatlanul megsértettek - bármilyen értelemben, az emberi méltóság megrövidítésétől kezdve az élet megfosztásáig , kárpótolni. Ezt higgyék el nekem, úgy is mint lelkésznek, attól teljesen függetlenül, hogy eszmékről, legyen az a fasizmus vagy a kommunizmus, vitázzanak a történészek, az ideológusok, a politikusok, emellett bárki pro és kontra lándzsát törhet - de az áldozat, az valami egészen más. Nem csapongani akarok, de mégis úgy érzem, itt kell megid éznem azt a római katolikus papköltőt, Ernesto Cardenalt, akinek a művei éppen a Kádárrezsim időszakában a Szent István Társulat jóvoltából megjelenhettek kiváló fordításokban magyarul, azt az Ernesto Cardenalt, aki trappista szerzetes létére II. János Pá l pápa engedélyével elvállalta Nicaraguában a sandinista kormányban a miniszterséget fivérével együtt, mi több, egy harmadik trappista szerzetessel együtt. Én is úgy gondolom, hogy önmagában ilyen vagy olyan ideológiai meggyőződés és valamely nemzet és köz össég szolgálata nem áll ellentmondásban, ha valaki komolyan veszi, hogy mi a hivatása. Éppen azért, mert ez a közelmúltbeli, mondjuk így, politikatörténeti tény rendelkezésre áll, több példát ebből a részből nem is idéznék. Azonban továbbmennék az egyház érintettsége mentén, hiszen Horváth Béla képviselő úr nagyon sok egyházi példát idézett; mi több, mostani megszólalása azt a benyomást keltette bennem, mintha dominánsan papok, egyházi emberek, az egyházi intézményrendszer lett volna annak az 1945től elin dult társadalmi átalakulásnak, majd 1948tól diktatúrává, vagy ahogy Horváth képviselő úr mondta, tirannus hatalommá lett rendszernek az áldozata, amelyről éppen beszélünk. Én úgy gondolom, hogy egy része volt, fontos része volt, de semmiképpen sem kiemelh ető abból az egészből, hacsak nem akarunk egy ideológiailag nagyon erősen önmagát szignifikáló diktatórikus szervezetet azzal ellenpontozni, sőt lepontozni, hogy vele szemben felemelünk egy ideológiailag erősen determinált szervezetet. És itt kell újra és újra kimondanom, hogy első renden az egyházakra vár az a feladat, a római katolikusra, a reformátusra, az evangélikusra, a zsidóra, a szabadegyházakra, hogy nézzenek szembe a maguk elmúlt negyvenötven évnyi múltjával, maguk tegyék mérlegre, hogy hány embe r életét, maguk közül való kolléga vagy hívő életét tették tönkre, árulták el vagy árulták be. Amíg az egyházak ezt a belső önvizsgálatot nem végzik el, addig rájuk hivatkozni, a magam részéről, aki változatlanul aktív gyakorló lelkész vagyok, meg nem enge dhető politikai ráhatás. Ez ellen az alkotmány és az 1990. évi IV. törvény okán is tiltakoznom kell, amivel nem kívánom korlátozni Horváth Béla képviselő úr személyes érzéseit, misén, istentiszteleten, templomi emléktáblaavatáson átérzett gondolatait vagy emlékeit. Még tovább menve: mit tudunk a kommunizmus bűntetteiről, úgy általában? - teszi fel a kérdést Horváth Béla. Újra el kell mondanom: eszmékkel nincs vitám, és gondolom, hogy neki sincs vitája. Nem eszmék csuknak embereket börtönbe, nem eszmék vesz ik el a másik tulajdonát, életét vagy méltóságát, hanem emberek, mindig emberek. Embereket lehet felelősségre vonni, embereket lehet számon kérni és embereknek lehet igazságot szolgáltatni. Éppen ezért abban a pillanatban, amikor úgy általában valamely esz me követőinek hitvány, emberhez méltatlan cselekvéséről van szó, az a gyanú támad bennem, hogy a valódi bűnösöket, a valódi számonkérést akarja az illető elfedni, mert valójában nem a kommunizmus bűneiről van szó, mint ahogy nem beszélhetünk a kereszténysé g bűneiről vagy nem beszélhetünk a feudalizmus bűneiről vagy nem beszélhetünk a fasizmus bűneiről. Csak arról beszélhetünk: valaki itt és itt, ez ellen valamilyen bűnt elkövetett. Ha Horváth Béla konkretizálja és azt mondja nekem, hogy beszéljünk a sztálin izmus bűntetteiről, akkor nincs vita közöttünk sem Sztálin megítélésében, sem a Sztálin által működtetett állami erőszakszervezet vagy az ő magyarországi helytartói által működtetett erőszakszervezet megítélésében. Sem abban, hogy ez mit hozott létre egész en a mai napig. Ebben még a Ház
