Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
2692 ellenzékb en lévő két nagyobbik párt kormányzati pozícióban volt - vagy ez az adat akkor téves a törvényjavaslat indoklásában. De ez akkor sem menti álláspontom szerint az egyébként 1950. november 4én megkötött római egyezmény belső joggá alakításával kapcsolatos a lkotmányos mulasztását a korábbi kormányoknak. Tehát én csak üdvözölni tudom azt, hogy végre egy szabadságjog megfelelően és a nemzetközi egyezménnyel összhangban, törvényi szinten kerül szabályozásra. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (d r. Áder János) : Megadom a szót Hack Péter képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. HACK PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy ismételten szót kérek, de azt gondolom, hogy a fegyverek egyenlőségének elvébe az is beletartozik, és ehhez a parlament is tarthatná magát, hogy ha az előterjesztőnek 15 perces időkeretet adunk és utána még hét percet, akkor a vitában megszólalóknak is legalább ugyanannyi időt biztosítani lenne illendő. Ha ez az idő rendelkezésre állt volna, rövidebben tudtam volna megszólalni, hiszen egyetlen felszólalásban ki tudtam volna fejteni az érveimet részletesebben. Megítélésem szerint az államtitkár úr is, tisztelt Gyimesi képviselő úr is téved, amikor azt gondolja, hogy a törvény alapján meg van oldva az a probléma, hogy mi van, ha két vagy több sajtótermék versenyez egy interjúért, és csak az egyik kapja meg a bvparancsnoktól a jogot. Ha figyelmesen megnézik a törvényt, nem általában a sajtóról beszél, hanem a sajtó képviselőjéről, és a saj tó képviselőjének cselekedeteihez határidőket szab. Tehát itt az történik, azt az eljárást írja elő ez a törvényjavaslat, hogy a sajtó képviselője, aki mindig a konkrét ügyben egy meghatározott személy, a büntetésvégrehajtás parancsnokához fordul, hogy X. Y. elítélttel interjút készítsen. A büntetésvégrehajtás parancsnoka első esetben rögtön nem engedélyezi az interjút, a második esetben engedélyezi, de aztán a közzétételt nem engedélyezi, amire az államtitkár úr is utalt. (12.10) Ezt a nem engedélyező ha tározatot - akár első, akár második lépésben hozzák meg - eljuttatják az elítélthez, illetőleg a sajtó képviselőjéhez, akinek a kézhezvételtől számított három napon belül van joga a bírósághoz fordulni. Ezt követően nincs joga ebben az ügyben bírósághoz fo rdulni, tehát ha megkapja X. televíziócsatorna képviselője, hogy ő nem készíthet interjút Z. elítélttel, vagy készíthet, de az elkészített anyagot nem sugározhatja, akkor ettől a határozattal számítva három napig van joga bírósághoz furdalni. Ha lejárt a h árom nap, megszűnik a joga a törvényjavaslat szerint. A negyedik napon Y. televíziócsatorna kérelmet intéz, és neki engedélyezik az interjúkészítést vagy annak a sugárzását. A kérdésem arra irányul, hogy miután kifutott a sajtó képviselője a törvényi határ időből, sérelmezhetie valahol azt, hogy egy másik sajtóorgánumnak ugyanazzal az elítélttel kapcsolatban adtak engedélyt. A törvényjavaslat erre nem ad választ, hiszen a három nap lejárt. Milyen alapon, melyik bírósághoz fordulhat ez a sajtóorgánum? Mivel a törvény jogos diszkriminációs jogot ad a büntetővégrehajtási parancsnoknak, tehát törvényileg felhatalmazza arra, hogy diszkrimináljon, hogy egyes esetekben engedélyezze, más esetekben ne engedélyezze a sajtónak a közlést, ezért a jogellenes károkozásna k a problémája fel se vetődik, hiszen a saját jogos döntési kompetenciájában járt el, miközben a törvényjavaslat nem teszi azt lehetővé, hogy ha ezt önkényesen teszi, akkor erre tekintettel kárigényt fogalmazzanak meg. Nem beszélve arról - elhangzott itt i s és a bizottsági vitában is , hogy a sajtó számára különféle érdekekből nyílnak meg az elítéltek, némelyik anyagi juttatás ellenében tesz nyilatkozatokat. Én a bizottsági ülésen is aggályosnak tartottam azt, hogy a bvparancsnokot olyan helyzetbe hozzuk, hogy esetleg ő maga is kísértésnek legyen kitéve ilyen tekintetben. Megítélésünk szerint ezek a korlátozások alkotmányosan nem indokolhatók.
