Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
2693 A holland példát említette az államtitkár úr. Tekintettel arra, hogy sem a törvény indokolásában, sem a törvényhez benyújtott vagy be nem nyújtott kísérőanyagokban ezt a holland szabályozást részleteiben nem ismerhettük meg - és csak múlt héten említették a bizottsági ülésen , én bocsánatot kérek, hogy fejből nem tudom a teljes holland szabályozást, és nem ismerem mi nden részletét, és most kapásból nem tudok rá válaszolni. Folyamatban van a holland szabályozás beszerzése, a magam részéről aggályaim vannak az interpretációval kapcsolatban. De természetesen ha ezt a szabályozást megkapjuk, vagy ha az államtitkár úr ezt át tudja adni nem egy kivonatolt formában, hanem teljes formában, és utána be tudjuk szerezni a saját forrásokból is az anyagokat, akkor erre vissza fogok térni. Erre most értelemszerűen kapásból nem tudtam nyilatkozni. Ugyanakkor arra tudok nyilatkozni - és ebben Gyimesi képviselő úrnak igaza van , hogy valóban, az elítélt vagy az előzetes letartóztatásban lévő vagy a szabálysértési őrizetes nyilatkozata sértheti mások jogait vagy érdekeit. Erre viszont a magyar jog ad választ. Hogy ez az önök véleménye s zerint rosszul működik - egyébként szerintem is rosszul működik , az nem arra ad indokot, hogy az elítélteknél ezt korlátozzuk. Hiszen jelen pillanatban semmilyen korlátja nincsen - és úgy tűnik, hogy ez aggálytalan a kormánypárti képviselők számára , ho gy a szabadulás napján tesz olyan nyilatkozatot valaki, ami államtitkot, szolgálati titkot, nemzetbiztonsági érdeket sért, vagy mások jogait, vagy jó hírnevét sérti. A szabadulás napján megteheti - a szabadulás előtt nem teheti meg. Mi az az alkotmányos in dok, ami itt a különbséget megfogalmazza? Szerintem van jog arra és indokolt alkotmányosan az, hogy az elítélteknek a szólásszabadságát erőteljesebben korlátozzuk, mint a szabadlábon lévő terheltek szólásszabadságát, mert arról sincs szó. Tehát ha valakit például nem tartóztatnak le, elkövetett egy bűncselekményt, az szabadon nyilatkozhat a jelenlegi keretek között. Ha letartóztatják, akkor már nem szólalhat meg. Mi a különbség az előzetes letartóztatásban lévő terhelt, illetőleg a szabadlábon lévő terhelt között? (Dr. Avarkeszi Dezső: Vagy szökésben van!) Miért nagyobb a veszély? Vagy például szökésben lévő is nyilatkozhat - így van, köszönöm Avarkeszi képviselő úr közbeszólását. Szökésben lévő terhelt korlátlanul nyilatkozhat, ha ezzel nem buktatja le magá t, nyilván; vagy ha lebuktatja, akkor is nyilatkozhat közben - nyilatkozott is, voltak erre példák. A szökésben lévő terheltnek a nyilatkozata miért nem veszélyezteti a hatóságok érdekeit? És a letartóztatotté miért? Itt kellene egy alkotmányos indok, hogy az egyik miért nagyobb sérelem, mint a másik. Ha valaki sérelmet okoz - akár szabadon van, akár szökésben, akár börtönben , azt meg kell büntetni, és olyan jogi berendezkedést kell megteremteni - ez a parlamentnek is a felelőssége , amely védelmet ad a szolgálati titok, az államtitok, a nemzetbiztonság számára, védelmet ad a polgárok számára a másoknak a véleménynyilvánítási szabadság keretét túllépő nyilatkozataival szemben. De ezt nemcsak a büntetésvégrehajtásban lévők sérthetik meg, hanem bárki megsé rtheti, és ezért a védelmet generálisan kell biztosítani. Tehát az a szempont, hogy a sértettet ez mennyire feldúlja, ez így van, de a sértettet a szabadlábon lévő terhelt nyilatkozata is feldúlja, és ott is meg kellene oldani ezt a problémát. Mégpedig úgy , hogy például lehetővé kellene tenni azt, hogy becsületsértési, rágalmazási perekben nagyon gyorsan szülessenek ítéletek, és ne évek teljenek el, mire a bíróság egyáltalán a békítő tárgyalást - elnézést a "békítő tárgyalás" kifejezésért, ezt csak idézőjel ben értettem , tehát az előzetes meghallgatást megtartaná. Ugyancsak nem kaptunk indokot arra, nem kapunk egyelőre megfelelő indokot arra, hogy például a szakmai közvélemény miért ellenzi ennyire ezt a javaslatot. Miért vetik azt fel ügyvédek, az ügyvédi kamara képviselő is joggal, hogy jelen pillanatban az elítélteknek, ha valamilyen sérelem éri őket például a büntetésvégrehajtás tekintetében, valahogyan lehetőséget kellene biztosítani, hogy a véleményüket kifejezzék? Természetesen azok az elítéltek vagy azok az előzetes letartóztatásban lévők, akik gazdagok, ezért jó ügyvédeket tudnak megbízni, ezzel a joggal tudnak élni. Az ombudsman jelentése a kötelező
