Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2689 A MIÉP képviselőcsoportja az előzőekben kifejtettekre tekintettel azt javasolja az előterjesztőnek, hogy a törvényjavaslatot átdolgozás céljából vonja vissza, a rra is tekintettel, hogy nem kellő körültekintéssel fogalmazza meg a javaslat a védeni megcélzott kört, a célzott joghatás kiváltására pedig nem alkalmas. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgy űlés! Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. Igen, Hende Csaba államtitkár úrnak adom meg a szót. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék néhány elhangzott kérdésre reflektálni. Felme rült több ellenzéki felszólalónál is, hogy miért nem az új büntetésvégrehajtási törvény előterjesztésével kopogtatunk a parlament kapuján. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy ennek az átfogó kodifikációs munkának az előkészületei folynak, sőt, m aga a munka is folyik. Ennek eredményeként 2002 folyamán gondoljuk előterjeszthetőnek az új büntetésvégrehajtási törvényt, hiszen a '79. évi 11. számú törvényerejű rendelet bizonybizony valóban megérett már a hatályon kívül helyezésre, és arra, hogy egy vadonatúj, korszerű, a harmadik évezred követelményeinek megfelelő komplett új törvény váltsa fel. A Szocialista Párt Avarkeszi képviselő úr által elmondott álláspontjával kapcsolatban valóban úgy gondolom, hogy szorul bizonyos módosításra a törvényjavasla t. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a parancsnok számára is határidőt kell szabni a kérelem elbírálására. Úgy gondoltuk, hogy a rendeleti szintű szabályozás erre megfelelő lesz. Gondolom, a képviselő úrnál is csak inkább szónoki fordulat volt annak a feltételezése, hogy netán majd az igazságügyminiszter egy olyan rendeletet fog közzététetni a Magyar Közlönyben, amely a bvparancsnokot adott esetben arra is feljogosítja, hogy majd sohanapján hozza meg a döntését, az elkövető szabadlábra helyezését kö vető időben. De el tudom fogadni azt, ha ez a kétely akár csak a leghalványabb formában is felmerül, úgy ennek rendezési módja - garanciális megfontolásokból is , helyesen, a törvényben való rögzítés. A magam részéről egyetértek azzal is, hogy az előzetes letartóztatásban lévőknél, amennyiben ügyészi döntésre kerül sor, úgy a bírói jogorvoslatra valóban meg kellene nyitni az utat. A Hack képviselő úr által elmondottakat ittott elhűlve hallgattam. Tisztelettel utalnék arra, hogy a törvényjavaslat nem a saj tóhoz való fordulás jogát szünteti meg, nem ettől a jogtól fosztja meg az elkövetőket, illetve az elítélteket és az előzetes letartóztatásban lévőket. Viszont azok az emberi jogi bírósági esetek, amelyekre a képviselő úr hivatkozott, ilyenfajta indokolatla n jogfosztásokat és korlátozásokat tartalmazó esetekben születtek. Őszintén sajnálom, hogy sem Hack képviselő úr, sem pedig Avarkeszi képviselő úr nem nyilatkozott abban a vonatkozásban, amely pedig a nemzetközi kitekintés kapcsán mind általam, mind pedig talán még részletesebben Varga István MDFes képviselő úr által felemlítésre került - több európai jogállam gyakorlatát ismertettük; ezek közül részletesen Hollandiáét is, amely modellként szolgált. A különbség az, hogy az általunk javasolt megoldás több p onton enyhébb, kisebb jogkorlátozást tartalmaz, mint Hollandia jogrendszere. Azt a kérdést kell feltennem, hogy vajon a felszólaló képviselők ne tudnák, hogy Hollandia ugyanazoknak a nemzetközi jogi kötelezettségeknek a kötelezettje, mint a Magyar Köztársa ság. Ugyanazokat az emberi jogi egyezményeket és ENSZalapelveket fogadta el, mint Magyarország. Nem oldották fel a felszólaló ellenzéki képviselők azt az ellentmondást, amely ebből a vitathatatlan tényből fakad, mert az általuk elmondott heves ellenvélemé nyek egyben azt is jelentik, hogy Hollandia vonatkozó törvényes rendjét ugyancsak az emberi jogokat sértőnek és nemzetközi kötelezettségeket sértőnek tekintenék. Nem gondolom, hogy Hollandiát ilyen szempontból - mint valóban az egyik legliberálisabb európa i államot, különösen, ami a büntetésvégrehajtási rendszerét illeti - bárki is elmarasztalással illethetné.
