Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
2685 számítottunk, hogy ez fog bekövetkezni. Ehelyett egy tulajdonképpeni cenzúratörvényt tárgyal unk, amelynek indokairól, szükségességéről az eddig elhangzottak egyáltalán nem győznek meg bennünket. Mi az, ami szükségessé tette ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását? Gyakorlatilag két esetet ismerhetünk. Az egyik az úgynevezett Clodoügy, a másik a Whiskysügy, tehát nevezhetnénk ezt a törvényjavaslatot lex Clodónak vagy lex Whiskysnek is, ahol, mint tudjuk - a hírek szerint legalábbis , a büntetésvégrehajtás megtiltotta egy előzetes letartóztatásban lévő személynek - akinek jelen pillanatban még a büntetőjogi felelősségét a bíróság vizsgálja , hogy egy nyilatkozatot közzétegyen, illetve egy már megadott nyilatkozat televízióban való sugárzását tiltotta meg. Maga a törvényjavaslat a konkrét eljárással kapcsolatban bizonyos kérdéseket vet fel, mert ha a büntetésvégrehajtásnak eddig volt joga megtiltani ilyen közlést, akkor mi szükség van erre a javaslatra. Ha nem volt joga, tehát ha nem volt törvényi felhatalmazás, akkor számot kellene adni arról, hogy a konkrét esetben miért lépte esetleg túl az i ntézkedő személy a jogi felhatalmazásait. Még egyszer hangsúlyozom: ha megvolt a joga erre, akkor szükségtelen ez a törvényjavaslat, mert akkor a tapasztalat azt mutatja, hogy lám, a büntetésvégrehajtás befolyással tud bírni az ilyen közlésekre. Felszólal ásomban először azokat az elvi okokat szeretném és fogom felsorolni, melyek miatt nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Az alkotmány és az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata - ahogy arra az előterjesztő is utalt - követelményként fogalmazza azt meg, hog y alapjogok - és az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás jogát ilyen alapjognak tekinti - csak elkerülhetetlen, arányos korlátozásnak és alkotmányosan indokolható korlátozásnak legyenek alávethetők. Ebben a tekintetben az Alkotmánybíróság nyilvánvalóvá t ette azt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága vagy a sajtószabadság - amit szintén érint ez a javaslat - nem korlátlan jog. Az Alkotmánybíróság is elfogadja - mint ahogy a nemzetközi egyezmények is , hogy a véleménynyilvánítás jogát a demokratikus társa dalmakban szokásos módon bizonyos - a római egyezményben felsorolt és itt a törvényjavaslatban szerintünk helytelenül idézett - módon korlátozzák. Jelen pillanatban a Magyar Köztársaság korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságá t minden olyan esetben, amikor a véleménynyilvánítás a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot, mások jó hírnevét vagy jogait sértené, korlátozza, ha államtitkot vagy szolgálati titkot sértenének meg a közléssel. Ez a szabályozás jelenleg is a Magyar Köztársas ág alkotmányos szabályozása. Senkinek - sem civilnek, sem elítéltnek, sem bírónak, sem ügyésznek, sem védőnek, sem bvparancsnoknak - nincs joga olyan véleményt nyilvánítani, amely mások jogait sérti, nemzetbiztonságra veszélyes, államtitkot vagy szolgálat i titkot sért. (Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Itt, ebben a törvényben nem erről a korlátozásról van szó, hanem arról a korlátozásról, ami gyakorlatilag ezen túlmenően is megtiltja a véleménynyilvánítást, illetőleg a büntetésvégrehajtási parancsnokra bízza, akinek sem képzettsége, sem felkészültsége, sem hivatása nem erre irányul, hogy ezekben a kérdésekben állást foglaljon, hogy vajon a konkrét véleménynyilvánítás sértie mások jogait, államtitkot sérte, vagy szolg álati titkot sérte, nemzetbiztonsági érdekkel ellentétese. A javaslat előterjesztői nem adnak arra választ, hogy miért éppen a fogva tartottak esetében indokolt a véleménynyilvánítás szabadságába való legdurvább beavatkozás, a cenzúra bevezetése, miért o koz nagyobb sérelmet, ha egy elítélt tesz ilyen jogellenes nyilatkozatokat; nem beszélve arról, ha előzetes letartóztatásban lévő, akinek a bűnösségét még meg sem állapította egyetlenegy bíróság sem. A szabálysértési elzárás tartama alatti korlátozás is, a zt gondolom, messze túlhalad azon az arányossági követelményen, ami itt megfogalmazható lenne. Felhívom a tisztelt előterjesztő figyelmét, hogy a bebörtönzött személyekkel való bánásmód ENSZ által elfogadott alapelvei igen
