Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
2681 ezért vélhetően véleményének megfogalmazása kor az eljáró hatóságok munkáját kritizálja, saját igazát megfogalmazva. Ő elmondhatja mindezen véleményét szabadon, de a bírói ítélet igazságát a nyilvánosság előtt senki nem tudja megvédeni. És ki védi meg a bűncselekmény áldozatait, sértettjeit olyan ny ilatkozatokkal szemben, amelyek nyilvánosan elhangzanak? Hiszen a büntetőügyek jelentős részében az ítélet megállapításainak széles körben történő közzététele is a már behegedő sebeket szabja fel. És mint tudjuk, az elítéltek a saját igazukat fogják mondan i. Az emberi méltóságot és szabadságot sértő bűncselekmények elkövetőinek nyilatkozatai olyan újabb sérelmet okozhatnak, amelyekkel szemben a hagyományos jogi eszközök megfelelő elégtételt nyújtani nem képesek. A sértettek azért sértettek, mert a bűncselek mény jogaikat, érdekeiket megsértette. Nemegyszer komoly megpróbáltatást jelent számukra az igazságszolgáltatási eljárásban való közreműködés, és akkor még életük és sorsuk megrontójának egyoldalú véleményalkotásával a televízió képernyőjén vagy az újságok hasábjain ismét találkozniuk kell. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a személyhez fűződő jogok polgári jogi eszközei vagy a magánvádas büntetőeljárások vissza fogják tartani a súlyos bűncselekmények elkövetőit attól, hogy újabb jogsértést kövessenek el , most már a szabad véleménynyilvánítás jogával élve. Megfontolandónak tartom a most kifejtettek szerint, hogy a római egyezmény által is elismerten, az erkölcs védelme is a véleménynyilvánítás korlátjaként jelenjen meg. Ma, amikor a bűncselekmények áldoza tainak védelméről gyakran szólunk, az államnak kötelessége őket e törvény megalkotásával is védelemben részesíteni. De ki védi meg a rendőrt, az ügyészt, a bírót az elítéltek sértegetéseivel szemben, vádaskodásaitól? Hiszen ők méltatlan vitába nem szállhat nak soha az elítéltekkel, mert ez az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megingatására lenne alkalmas, és ugyanakkor méltatlan helyzeteket teremtene. Az elítéltek egy része igazságtalannak tartja elítéltetését, megbüntetését, ezért mindenki mást hibásnak tart, hogy ártatlanságát hangsúlyozza, hogy bűnének súlyát kisebbítse. A szabadságelvonás teremthet olyan lelkiállapotot, amely olyan nyilatkozatok megtételére indítja az elkövetőt, amelyet visszanyert szabadság esetén már nem tenne meg. Szabadságvesztés b üntetést ma Magyarországon súlyos bűncselekmény miatt szabnak ki a bíróságok. A bűncselekmény minél súlyosabb, a büntetés minél nagyobb, annál jobban felkelti a média érdeklődését. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezen elítélteket a mások sértegetésétő l, az áldozatok, a hatóságok igaztalan megvádolásától visszatartják az utólagos polgári jogi vagy büntetőjogi szankciók. A bűncselekmények áldozatait és sértettjeit és magát az igazságszolgáltatást az államnak kell megvédenie az újabb jogsértésekkel szembe n, mégpedig olyan módon, hogy a jogsértés lehetőségét nem biztosítja. A javaslat a véleménynyilvánítás szabadságát az elítéltek, illetve a fogva tartottak számára nemcsak deklarálja, hanem azt bírói úton kikényszeríthető jogként fogalmazza meg. A véleményn yilvánítás olyan alapvető joga az elítéltnek, amely a törvényben meghatározott és nevesített okból korlátozható, és hogy az elítélt által kinyilvánított vélemény sértie a védendő alapértékeket és jogokat, azt végső esetben a bíróság a döntésével fogja meg mondani. Nyilvánvaló, hogy az előzetes letartóztatott esetében a mérlegelést arra az ügyészre, illetve arra a bíróra kell bízni - ügyész esetében nem elképzelhetetlen az újabb bírói kontroll , aki az adott ügyben eljár, hiszen a bűnmegelőzési érdeket az e ljárás adatai alapján csak ő tudja mérlegelni. Megítélésem szerint a javaslat szerinti szabályozás az elítéltek érdekeit is védi. A sajtó megkeresésére az elítélt írásos nyilatkozattal adja beleegyezését az interjú vagy riport elkészítéséhez. Még folyamatb an lévő büntetőügyben - emlékezzünk csak a diktatúra "Kék fény" sorozatára - gyakran előbb tettek a letartóztatottak beismerő vallomást a nyilvánosság előtt, mint ahogyan ügyvédjükkel egyáltalában találkozhattak, és gyanítom, a média érdeklődése most is el sősorban a folyamatban lévő ügyekre, illetve ezen büntetőügyek elkövetőire irányul. Őket is meg kell védeni attól, hogy szorongatott helyzetükben olyan kísértéseknek legyenek kitéve, amelyet a média netán ügyvédi közvetítéssel a hozzátartozók vagy az elíté lt számára biztosítani tudnak. Lássuk be, hogy ez a veszély reálisnak tűnik!
