Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. AVARKESZI DEZSŐ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2678 A bizottság megvizsgálta, hogy szükségese az elítéltek sajtó útján történő véleménynyilvánításának törvényi szabályozása, megfelelőe a most hatályos szabályozás. A bizottság egyetértett az előterjesztő szóban is megfogalma zott indokaival, hogy a hatályos jog nem kielégítően szabályozza ezt a kérdést, amikor is úgy rendelkezik és csak annyit mond, hogy olyan módon nyilváníthat véleményt az elítélt, amely nem zavarja a büntetésvégrehajtási intézet rendjét és biztonságát. A v éleménynyilvánítás szabadsága olyan alapvető szabadságjog, amelyet korlátozni csak törvényi szinten szabad, legalább olyan szinten, amilyen szinten az alapjog deklarálásra került. Egy alapvető szabadságjogot generális módon korlátozni nem lehet, hanem pont osan - miként ezt a törvényjavaslat teszi , törvényben kell meghatározni azokat a feltételeket, illetve korlátokat, amelyek között mindenkire vonatkozóan egyenlően érvényesülhet. Ezt a fontos követelményt a törvényjavaslat a hatályos szabályozással szembe n messzemenően kielégíti. (11.00) A bizottság többségi álláspontja szerint fontos alkotmányossági kérdésként fogalmazódik meg, hogy egy alkotmányos jogot milyen terjedelemben és mértékben lehet korlátozni, a korlátozás nem sérte súlyosabb é rdeket, mint amilyen érdekek védelmére a korlátozásokat megalkotni szükséges. A bizottság úgy foglalt állást, hogy ilyen aránytalanság nem fedezhető fel. Az előterjesztő álláspontját osztotta a bizottság abban is döntésével, hogy a szabályozás összhangban van a Magyarország által is elismert, és így a belső jogalkotásunk számára is kötelező úgynevezett római egyezmény rendelkezéseivel, és megfelel az ezen egyezmény alapján más demokratikus országokban folytatott gyakorlatnak. Minden alkotmányos elvárást kie légít e többség véleménye szerint - és így a bizottság véleménye szerint - a javaslatnak az a megoldása, amely a nyilatkozattételhez való előzetes hozzájárulást, illetve a már elkészült nyilatkozat közzétételének engedélyezését elítéltek esetében a bünteté svégrehajtási intézet parancsnokára bízza. Az intézet parancsnokának nemleges döntése ugyanis bírói úton felülvizsgálható a sajtó, illetve az elítélt részéről kezdeményezett eljárás keretében. A bizottság több tagjának a véleménye szerint szükséges lehet, szükséges lenne a parancsnok általi elbírálást, döntésének meghozatalát és a döntés elítélt, illetve sajtó részére történő közlését határidőhöz kötni. A vitában elhangzott olyan vélemény is, hogy ha a fogva tartottnak nincs megfelelő védője, és még a nyil vánosság útján történő segítségkéréstől is megfosztjuk őt, akkor ez nem tekinthető jogállami megoldásnak. A többségi álláspont szerint a védelemhez fűződő jog és a szabad véleménynyilvánítás joga között ilyen közvetlen összefüggés nem fedezhető fel, hiszen a kirendelt védő mulasztásából vagy nem megfelelő munkavégzéséből eredő hátrányokat a nyilvánosság lehetősége nem pótolja, illetve nem orvosolhatja. Egyébként a védőt sem eddig, sem a jövőben semmi nem korlátozza abban, hogy akár saját, akár ügyfelének a véleményét közzétegye, ahogyan ezt naponta tapasztalhatjuk. A büntetőügyben eljáró hatóságok döntéseivel - a gyanúsított, terhelt egyetértésével nem találkozó döntéseivel - szemben álláspontunk szerint a jogorvoslat továbbra is a büntetőeljárás szabályai s zerint kell hogy érvényesüljön. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A bizottság kisebbségi véleményét Avarkeszi Dezső úr mondja el. Megadom a szót. DR. AVARKESZI DEZSŐ , az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót, eln ök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság ülésén kisebbségi vélemény is kialakult, ráadásul az a különleges helyzet állt elő, hogy e törvényjavaslat esetében nemcsak a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója, hanem a MIÉP képviselője sem értett egyet az előterjesztéssel, sőt a
