Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 3 (138. szám) - A számvitelről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PUSZTAI CSABA, a számvevőszéki bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2446 A mai napon a tisztelt Ház az újraszerkesztett, egységes számviteli törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. A pa rlament eddigi gyakorlata azt mutatja, hogy ezen törvény bármikori tárgyalása nem járt politikai viharokkal, a vélemények, a javaslatok szakmai szempontúak voltak, teljes egészében az érintettek, a mintegy 330 ezer gazdasági társaság és a magyar számviteli szabályozás érdekében történtek. Nagyon bízom abban, hogy képviselőtársaim is úgy látják, hogy ezen a bölcs gyakorlaton nem szükséges változtatnunk. Az utóbbi években napirenden lévő kérdés az Európai Unió és a magyar jog harmonizálásának kérdése. Ebben h azánk kötelezettséget vállal többek között arra, hogy a jogszabályok közelítése ki kell hogy terjedjen különösen a vámjog, a társasági jog, a bankjog, a vállalati számvitel, az adózás, a pénzügyi szolgáltatások területére. Kiterjed továbbá a magyarországi számviteli rendszerre, az európai szabályokkal való harmonizálására is. A számviteli szakemberek és a törvényalkotók munkáját az elmúlt évtizedben az ennek való megfelelés jellemezte. A harmonizáció megvalósítása érdekében figyelemmel kell lenni az Európai Közösség fontosabb irányelveire, így az 1978. évben kiadott 4. számú irányelvre, amely az éves beszámolóról és az 1983ban készült 7. számú irányelvre, ami a konszolidált beszámolóról készült. Az 1991. évi XVIII. számú számviteli törvény elfogadásával és a sajátosságokat figyelembe vevő kormányrendeletek kiadásával, amiből jelenleg 18 darab van, a harmonizáció elkezdődött. A magyar számviteli társadalom folyamatosan követte a törvény hatásait, gazdasági és pénzügyi rendszerünk változásait. Ennek eredménye, hogy szinte évente bővítésre, változtatásra volt szükség, hiszen a gyakorlatban felmerült problémákra, hiányosságokra, kihívásokra a szabályozásnak reagálni kellett. Ennek következménye, hogy sokak szerint a törvény elvesztette keret jellegét. A vita tárg ya azonban nem a törvény szakmai értelmezésében, elfogadtatásában van, hanem abban, hogy a nemzeti számviteli sztenderdek bevezetése hogyan, mikor történjen, azok milyen szintű szabályként jelenjenek meg, és annak kapcsolata hogyan történjen a számviteli t örvénnyel. Ez előrevetíti a következő évek feladatát. A számviteli törvény nyolcéves működése során bizonyította, hogy a számvitel nem azonos csupán a könyveléssel, a beszámoló a mérlegleadással, a megbízható, valós összkép pedig a számok két, eszkö zforrás oldali egyezőségével. A végtermék, a beszámoló nem a cégbíróságnak vagy az adóhatóságnak készül, hanem a piac szereplőinek, az üzleti partnereknek, a vevőknek, a szállítóknak, a hitelezőknek, a tulajdonosoknak. Még ma is jellemző azonban az a váll alkozási szemlélet, hogy legyen sok veszteség, mert akkor nem kell adót fizetni. Ez egyfajta egysíkú gondolkodás, ami hosszabb távon tönkreteheti a vállalkozást, hiszen a csalódás akkor jön, amikor külső forrást szeretne igénybe venni az adott vállalkozó a fejlesztéséhez, és cége minősítését a közzétett beszámoló alapján a remélt hitelező elvégzi. Sokan ekkor értik meg, mi is a jelentősége a megbízható, valós összkép kialakításának a vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről. Az előttünk fekvő tö rvényjavaslat nem tartalmaz koncepcionális szemléletváltást, de mégis sok új elemet hordoz magában. A javaslatba beépítésre kerültek a gazdaság fejlődésével, a tulajdonosi szemlélet erősödésével járó új feladatok, a gyakorlatból szerzett tapasztalati eleme k. A megbízható, valós összkép kialakítása továbbra is fő cél marad. Ehhez nyújtanak segítséget az értelmező rendelkezésben helyet kapott új fogalmak, ami teljesen új eleme a szabályozásnak, hiszen közel 60, eddig le nem írt értelmezés került a törvényjava slatba. Néhány, általam fontosabbnak tartott változás a következő: A vállalkozások egymás közötti kapcsolata megítélése szempontjából nagyon lényeges, hogy egyik vállalkozás a másik vállalkozással milyen érdekeltségi kapcsolatban van, arra milyen befolyáss al bír. Ezért fontos az anyavállalat, a leányvállalat, a közös vezetésű vállalkozás, a társult vállalkozók, az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozók, a konszolidálásokba bevont vállalkozás, a kapcsolt vállalkozás, a közvetlen irányítást biztosító b efolyás fogalmát tisztázni.
