Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (136. szám) - Himnusz - A képviselőcsoportok nevében elhangzó felszólalások: - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
2251 értékeket, különböző irányzatokat képviselő politikai pártok már a Nemzeti Kerekasztaltól kezdve az ország, a nemzet jövője szempontjából meghatározó fontosságú kérdésekben, vitáik ellenére is megegyezésre töre kedtek és jutottak. Az időnkénti konfliktusok ellenére is alapvetően a demokrácia konszenzuális, azaz megegyezésre törekvő formája jellemezte a mögöttünk hagyott időszak nagyobbik részét. Ez volt az egyik legfontosabb tényezője Magyarország kedvező nemzetk özi megítélésének is, többek között ez nyitotta meg előttünk az euroatlanti intézmények ajtaját is. Tisztelt Ház! Az elmúlt tíz esztendő eredményeiért különös elismerés és köszönet illeti az embereket, a magyar népet, amely a jobb jövő reményében példás t ürelemmel és áldozatkészséggel viselte el a rendszerváltással együttjáró, illetve azt kísérő, időnként igen súlyos megpróbáltatásokat is. Hiszen, ne tagadjuk, az emberek millióinak személyes sorsa fordult átmenetileg vagy sajnos tartósan rosszabbra. Életpá lyák százezrei törtek meg méltánytalanul. Ma az ország talán legsúlyosabb problémáját a kettészakadás jelenti; az emberek fényűzően, de legalábbis gondtalanul élő kisebbsége, illetve a gondokkal, a lecsúszás veszélyével küzdő többsége és a már reménytelenü l elszegényedettek helyzete közötti növekvő különbség. A politika, a politikusok adósai az embereknek, azoknak, akik a rendszerváltozástól sorsuk jobbra fordulását remélték, és csalódottan tapasztalták, csalódottan tapasztalják az ellenkezőjét. A politika számára a legnagyobb, a legfontosabb kihívás, hogy megállítsa a kettészakadást, megállítsa a lecsúszást, az elszegényedést, hogy megteremtse a mindeddig vesztes többség felemelkedésének a feltételeit. Ez kell legyen a célja a gazdasági növekedésnek. Ez kel l motiválja az Európai Unióhoz történő mielőbbi, minél jobb feltételekkel történő, minél harmonikusabb csatlakozást is. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a kihívásnak megfelelni csak közös erővel lehet. Az elmúlt tíz esztendő kedvező és kedvezőtlen tapaszta lataiból a legfontosabb következtetés, hogy vissza kell térni a konszenzuális demokráciához, a megegyezésre törekvő hatalomgyakorláshoz, hiszen elsősorban a kormánytöbbség magatartásán múlik a politikai légkör alakulása, s nemzeti ügyeket csak nemzeti egye tértéssel lehet megoldani. Meggyőződésem, hogy a Magyar Szocialista Párt, amely az előző ciklusban a parlamentben abszolút többséggel rendelkezett, és koalíciós partnerével, a Szabad Demokraták Szövetségével együtt a mandátumok jóval több mint kétharmadát birtokolta, joggal igényli ezt, hiszen egy pillanatig sem élt vissza erejével - nem határozatlanságból, nem az erő szégyenlése okán, hanem a demokrácia iránti elkötelezettsége miatt. Parlamenti demokráciákban, tisztelt Ház, természetes a kormány és az elle nzék, a jobb- és a baloldal ellentéte. De a mai magyar politikában, a közéletben ezt átmetszi egy másik ellentét: a megegyezésre törekvők és a minden áron, akár öncélúan is konfliktust keresők szembenállása. Az ország, a nemzet jövőjét szolgálná, ha ez a s zembenállás egyszer s mindenkorra a megegyezésre törekvők javára dőlne el. Mi, szocialisták minden kérdésben készek vagyunk a párbeszédre, a megegyezés lehetőségének közös keresésére. Most előttünk áll egy rendkívüli jelentőségű feladat. Két hónapon belül meg kell választanunk itt, a parlamentben a Magyar Köztársaság elnökét. Meggyőződésem szerint nem csupán a Szocialista Párt véleménye, hogy olyan köztársasági elnököt kell választanunk, akinek életútja, eddigi közéleti tevékenysége, személyisége garanciát jelent arra: a legfőbb közjogi méltóságba emelve a nemzet javát, s ami ehhez elengedhetetlen, a nemzet egységének erősítését fogja szolgálni. (10.30) A jelölés formálisan 50 parlamenti képviselő kezdeményezésén múlik. Formálisan lehet koalíciós megállapodá s eredménye, két párt vagy akár két vezető ügye. A valóságban azonban már a jelölés is az egész parlament felelőssége. Hiszen már a jelölés eldönti, hogy 50 százalék és néhány szavazattal, vagy meggyőző, konszenzusközeli többséggel választjuke meg a Magya r Köztársaság elnökét. Ezért a koalíción belüli jelöltállításról szóló megállapodást meg nem kérdőjelezve javasoljuk, hogy a legmegfelelőbb, a tisztségre a leginkább alkalmas és a leginkább méltó jelölt kiválasztása érdekében kezdjünk pártközi egyeztetést. Legyen ez a nagy fontosságú ügy az alkalom az első lépés megtételére a konszenzuális, a megegyezésre törekvő demokráciához történő visszatérés útján.
