Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2230 Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csodálkozom, hogy a magyar parlamentben tíz év elteltével, amit rendszerváltásnak vagy rendszerváltozásnak nevezünk, vitatkozni kell Horváth Béla képviselő társam javaslatáról. Minden képviselőtársam szálljon önmagába, gondoljon arra a miliőre, ahonnan jött, beszéljen a környezetében lévő emberekkel, és értékelje azt a történelmi időszakot, amely Magyarországon 1945től 1990ig volt. Ha képviselőtársaim lefár adnak az Országgyűlés levéltárába, és pontos adatokat akarnak tudni arról, hogy mi is történt tulajdonképpen ebben az országban, akkor időpontokhoz, pontos napokhoz tudják ezt kötni. Én is hasonló törvényjavaslatot nyújtottam be a tisztelt Házhoz, ami sajn os még az általános vitáig sem jutott el. Én csak azt szerettem volna, hogy a Magyar Országgyűlés állapítsa meg azt az időszakot, hogy a '49. június 8a és '90. május 2a között megalkotott törvények nem a népszuverenitáson alapuló, népakaratot nélkülöző t örvények voltak. Gondoljunk bele, képviselőtársaim, hogy ha elmegyünk a fogadóórákra, idős emberek megkeresnek: a morális kárpótlást tulajdonképpen ma sem kapták meg azok az emberek, akiknek a családjában olyan tragédiák történtek, hogy embereket megerősza koltak, elhurcoltak - sajnos az én családomban is ez történt. Én tíztizenöt évvel ezelőtt arra se mertem gondolni, hogy a magyar Parlament kilincsét megfoghatom. Hála istennek itt lehetek a Magyar Országgyűlésben, üdvözölhetem Horváth Béla képviselőtársam javaslatát. Szeretném egyben bejelenteni, hogy kisgazda képviselőtársaimmal együtt megbeszéltük, hogy név szerinti szavazást fogunk kérni erről a javaslatról. Mindenkinek színt kell vallania arról, hogy tulajdonképpen hogyan ítéli meg ezt a törvényjavasla tot, azt az eltelt időszakot. Mi nem csináltunk kőbányákat a rendszerváltozás után, senkit nem vittek el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Recskre. Az a kérésem, hogy a név szerinti szavazásban majd mindenki mondja el a véle ményét! Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Potápi Árpád képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. (Jelzésre:) Nincs az ülésteremben, pedig az imént láttam. Akkor Bauer Tamás képviselő úr következik, Szabad Demokraták Szövetsége. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálom nagyon röviden ismertetni az SZDSZ álláspontját és a magam indoklását ehhez az állásponthoz. A Szabad Demokraták Szövetségének frakció ja az országgyűlési határozati javaslatot megvitatta, és arra jutott, hogy nem támogatja, mégpedig több okból. Először: nem támogatjuk mindenekelőtt a módszert. A bizottsági ajánlások kapcsán és a vitában szó esett már arról, hogy vajon eze a helyes módsz er egy történeti, társadalmi álláspont ismertetésére, tudatosítására a középiskolák tanulóifjúságával. A szabad demokraták úgy ítélik meg, hogy nem, függetlenül attól, hogy milyen álláspontról van szó. Az effajta iskolai ünnepségek, emléknapok, aki még eml ékszik a középiskolai éveire, pontosan tudja, hogy nem azt a célt szolgálják, aminek egyesek elképzelik: nem erősítik, hanem sokszor gyengítik annak a történeti, társadalmi, politikai mondanivalónak a tudatosulását az iskolák tanulóiban. Aki végigállt isko lai ünnepségeket, az jól emlékszik arra, hogyan viszonyult ezekhez. Azt gondoljuk ezért, hogy ez a központilag előírt emléknap nem segíti, hanem inkább nehezíti az adott mondanivaló tudatosítását. Ez tehát az első, a módszer. (13.40) A második a tartalom. Mi, szabad demokraták valamennyien úgy gondoljuk, hogy Magyarországon az 1945 és 1989 közötti időszak, a kommunista rendszer időszaka, kiváltképp pedig annak első szakasza, amely 1945től körülbelül 1963ig tartott, valóban egy szörnyű diktatúra
