Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2231 időszaka v olt, amit ez a társadalom átélt, és tegyük hozzá, az azt követő időszak, amit puha diktatúrának volt szokás nevezni, sőt ma is így hívják, ez is valóban egy puha diktatúra, egy jogtipró, nem jogállami rendszernek az időszaka volt. A mai szabad demokraták a kkor, amikor ez még különféle méretű kockázattal járt azoknak, akik ezt tették - volt, akinek súlyosabb kockázattal, mint az itt mellettem ülő Mécs Imrének, volt, akinek ennél kisebb egzisztenciális kockázattal járt , tevékenyen részt vettek a Kádárrends zer megdöntésére irányuló harcban. Nincs mit tisztázniuk a szabad demokratáknak, tisztázták ezt az 1989es rendszerváltást megelőző évtizedekben. Ugyanakkor azt gondoljuk, én kiváltképp azt gondolom, hogy a magyar történelemből, akár csak a XX. század magy ar történelméből egyoldalúan kiragadni a tömeges politikai erőszaknak egy, még ha közel fél évszázadig tartó időszakát is, és nem szólni a tömeges politikai erőszak, a diktatúra más időszakairól, ez történelmileg félrevezető, hamis. Azt gondolom, hogy akko r beszélünk az igazságnak megfelelően a magyar történelemről, ha már a magyar történelemről akarunk beszélni, ha a különböző korszakok politikai erőszakából, amelyben a XX. századból benne van mind az 1919es tanácsköztársaság, mind a tanácsköztársaság lev erését követő fehér terror, mind a második világháborút megelőző időszak, nemcsak a holokauszt, hanem az egész, a nyilas rémuralom és az azt megelőző politikai erőszak, mind pedig a második világháborút követő kommunista politikai erőszak, csak az egész eg yütt igaz; aki ebből csak egyet, a kommunista politikai erőszakot ragadja ki, az olyan benyomást kelt a magyar történelemről, mintha itt más diktatúra, más politikai erőszak nem lett volna. És ez egy hamis állítás. Mi nem vitatjuk, hogy bárki úgy lássa a t örténelmet, ahogy az Horváth Béla javaslatából kitűnik, azt azonban nem tartjuk helyesnek, ha ezt egyedül üdvözítő, hivatalos, az Országgyűlés által szentesített történelemfelfogásnak tekinti. Ez tehát a második dolog, amely miatt ha egyáltalán elfogadnánk azt, hogy ilyen emléknapokat kezdeményezzen az Országgyűlés, amit egyébként nem teszünk, akkor sem tartanánk helyesnek egy ilyen megfogalmazású, egyirányú történetfelfogást megtestesítő politikai emléknap határozatba foglalását. A harmadik észrevételünk b izonyos értelemben egybeesik a Fidesz javaslatával. Mi sem tartjuk szerencsésnek a nap, az időpont kiválasztását. Nem azért, mintha bármi vitánk lenne Apor Vilmos püspök történelmi szerepéről és az ő áldozatáról; amiben vitánk van vagy azt mondhatnám, neke m személy szerint vitám van: nem tartom szerencsésnek, ha a kommunizmust azonosítják a szovjet hadsereg magyarországi jelenlétével. A szovjet hadsereg magyarországi jelenléte - hangsúlyozom, a második világháború alatt és nem után - része a második világhá borúnak, a szovjet hadsereg itt az amerikai és a brit hadsereg szövetségeseként vett részt a náci birodalom megsemmisítésében. Egy ilyen háború szerte a világon szörnyű eseményekkel jár. Meg kell kérdezni Horváth Béla képviselő urat, hogy vajon olvastae ö n Alberto Moravia Egy asszony meg a lánya című könyvét, vagy láttae az ebből készült filmet, amelyben Olaszországban a második világháborúban harcoló amerikai katonák tettek valami hasonlót, mint amit a szovjet katonák Magyarországon. Vajon lehete azt mo ndani, hogy az amerikai demokrácia áldozatai a Moravia által ábrázolt asszony meg a lánya? Nyilván nem. Tehát tegyünk különbséget a kommunista diktatúra és a Szovjetunió hadseregének a harci cselekmények során Magyarországon elkövetett cselekményei között. Különböző szörnyűségeket sem helyes összekeverni, ha azok történetileg különböző természetűek. Ezért a nap kiválasztását én a magam részéről szerencsétlennek tartom. Ez az észrevételem a jelek szerint egybeesik a Fidesz észrevételével, és ez a három pont elégséges ahhoz, hogy én magam ne támogassam a javaslatot, és az elmondott érvek, különösen az első elég ahhoz, hogy a szabad demokrata frakció ne támogassa a javaslatot. Végül még egy megjegyzést szeretnék tenni, ami előjött a bizottsági kisebbségi állásp ontok ismertetésekor, más alkalmakkor is szóltunk már erről: az Országgyűlésnek szerintünk nem történeti kérdésekkel kell foglalkoznia. A történeti kérdések megítélése a történettudomány és a publicisztika körébe tartozik. Az iskolai történelemoktatás és a nnak felépítése és módszerei, ezek a
