Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - UGHY ATTILA (Fidesz):
2226 génjeikben, tudattalanjukban, álmaikban, vágyaikban vagy éppen bosszúvágyaikban megjelenítik, mit is kezdjünk. Az egyetlen lehetőséget ennek a kérdésnek a tiszte sséges, emberhez méltó és közösségi szintű rendezésére az időben látom. Nem lehet a történelmi idő kihagyásával, negligálásával történelmi léptékű eseményt munkálni. Ha valóban az a szándék vezeti az előterjesztőt vagy beterjesztőt, hogy a személyes és a k özösségi, történelmi gondolkodás számára jelentőset hozzon létre, akkor ehhez időt kell adni. Van, amihez nem kellett volna időt adni. Van, amit akkor, 1989ben '90ben, legkésőbb '91ben el kellett volna végezni, és ami akkor nem lett elvégezve, többé nem rekapitulálható, nem hozható vissza. És van, amihez legalább száz év kell, vagy még hosszabb idő. Ezért, ha már fölmerül ez a gond, akkor azt mondom, hogy bizony ebben az országban számtalanan élnek, akiknek ezért, azért gyásza van, s igaza van Bánk Attil ának, aki szintén nincs jelen a teremben, hogy ez előhozható akár a jelenlevők által a közvetlen környezetükből, akár pedig - létezik szolidaritás - előhozható sokkal tágabb körből, a társadalmi létből. Azt gondolom, ha egyáltalán szükséges - ahhoz hasonló képpen, ahogy például Németországban a nemzeti gyásznappal megoldották - megoldani egy ilyenfajta emlékezést és emlékeztetést a közoktatásban, vagy általában a társadalom életében, akkor erre találjunk egy olyan napot, amely fölött nem lehet vita. Így vete ttem én fel a bizottsági ülésen Mohács emlékezetét, mint amely mind az azóta eltelt időben élők számára, mind a maiaknak együttesen a nemzeti gyász nagy eseménye, vitathatatlan és megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor vissza szeretném idézni a jelenlevők emlék ezetébe: fél évvel ezelőtt, amikor egy fideszes képviselő a halottak napját terjesztette elő hasonló módon, akkor is azzal érveltem, hogy ez egy parciális, egy rész érdekét megjelenítő, vagy egy részhez tartozó közösségi emlékeztető nap, jellé váló nap. Ak kor is azt javasoltam, hogy ez kiváltható lenne nagypéntekkel, amely ünnep egyetemlegesen akár a nem hívők, vagy a valláson, egyházon kívüliek számára is a gyász, a szenvedés, mégpedig az igazságtalan szenvedés, a méltatlan meghurcolás napja lehet. Ez akko r semmilyen fajta visszhangra nem talált. Továbbmenve: az előterjesztett javaslatnál előkerül Apor Vilmos püspök neve, aki a saját egyháza közösségében megkapta tán a legmagasabb rangot mindazért, amit elszenvedett vagy megtett; boldoggá avatták. Én úgy go ndolom, hogy ehhez képest beiktatni az ő mártíriumának napját a közoktatásba: egy kicsit alulszáll. Ott van ő, ahol lennie kell, és ott van azoknak az emlékezetében, akiknek igazán fontos. Én azt hiszem, hogy ebből a szempontból ha nem lehet és nem lenne m éltó különbséget tenni a mártírok között - ki ezért, ki azért áldoztatott fel vagy meg , jobb lenne egy nem névhez kötődő és különösen nem ehhez a névhez kötődő napot találni. Apor Vilmos tette önmagában jel értékű. Végül hadd említsem meg, hogy természet esen ebből a vitából, úgy tűnik az előzmények után, mégiscsak egyfajta pártpolitikai duellum keveredett ki, valóban helytelenül. Én Mécs Imrének megköszönöm a mellettem, vagy az édesapám emlékezete mellett elmondott szavait, amelyek emberileg nagyon fontos ak, de teljesen világossá teszik, hogy itt nem Apor Vilmos halálának megemlékezéséről van szó, nem ártatlanul megölt, meghurcolt emberek, tönkretett létűek emlékezetének az oktatásba beviteléről van szó, hanem egy párt sajátos döntéséről, ideológiai jelleg ű érdekéről, amellyel én éppen azért nem tudok azonosulni, együtt az MSZP frakcióval, mivel azok a könnyek, azok a szenvedések megbocsáthatatlanok, együtt azokkal, amelyek az emberiség történetében ártatlanok életéhez és halálához kötődnek. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Ughy Attila képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt; őt követi majd Potápi Árpád, szintén a Fidesz képviselője. UGHY ATTILA (Fidesz) :
