Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
2181 fennmaradásához, egyik alapfeltétele, hogy szövetségeseinkkel harmonikusan és gyorsan tudjunk együttműködni a békés mindennapokban a kiképzés, a gyakorlatozás és más közös feladatok megoldásában egyaránt. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Magyarország jelenleg szigetként van jelen a NATO szövetségi rendszerében, egyetlen NATOtagországgal sem vagyunk szomszédosak. Magyarország abban érdekelt, hogy szomszédaink közül minél többen és minél előbb a NATO tagjai legyenek. Mi támo gatni fogjuk felvételüket, ha megfelelnek a szövetség által támasztott követelményeknek. Annál is inkább tesszük mindezt, mert a szomszédos országokban jelentős magyar kisebbség él, akikért jobban, hatékonyabban tudunk felelősséget vállalni, ha egy szövets éges ország állampolgáraként élnek magyarként, akár keleten, akár északon, vagy bármely égtáj irányában tekintjük ezt. Többször kinyilvánítottuk, hogy a Magyar Köztársaságnak sem közel, sem távol élő népekkel szemben nincs ellenséges érzülete, nincs ellens égképünk. A haderő fejlesztése, fenntartása, a szövetségi rendszerbe való betagozódásunk senki ellen nem irányul. A történelem azonban arra tanít bennünket, hogy nem az a fontos a haderő fenntartásában, hogy nekünk nincs ellenségképünk, hanem az, hogy mi v ajon szerepelünke valamely nép, ország ellenségképeként. Ez az, amit nem tudunk bizonyosan semmiképp - reméljük, hogy nem. Ne feledjük azonban Cromwell intését, aki azt mondta, hogy "Bízz Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!" Tisztelt Országgyűlés! A z elmondottak figyelembevételével hazánk biztonságának, valamint nemzetközi elismertségünk megőrzésének érdekében kérem az alkotmány és a honvédelmi törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatok elfogadását és támogatását; a FideszMagyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja egyhangúlag támogatni fogja. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Juhász Ferenc úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót. JUHÁSZ FERENC (MSZP) : Elnök Úr! Köszö nöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, egy kicsit keserűen állok itt, pedig a keserűségemet az emelkedett hangnem, amit idáig hallottam, nem igazán kellene, hogy erősítse. Azért vagyok kicsit elszomorodva, mert végignézek a tucatnyi kép viselőn, és belegondolok, hogy nohátnohát, miről is van itt szó. Nem másról, mint a magyar alkotmány módosításáról. Nem tudom pontosan, hogy az az érdektelenség, ami itt megnyilvánul, annak szóle, hogy pontosan tudják a képviselőtársaink, hogy itt ma nem történnek nagy dolgok, hiszen öthatpárti, négypárti megállapodás húzódik bizonyos pontok mögött; nem tudom, hogy az húzódike meg, hogy a tévé nem közvetíti egyenesben. A lényeg az, hogy kevesen vagyunk, pedig ez a téma sokkal többet érdemelne, és azt hi szem, önmagában egy alkotmánymódosítás nagyobb figyelmet, nagyobb érdeklődést, ha tetszik, akkor jobb együttműködést igényelne. Szívesen folytatnám azt a hangnemet, azt a stílust, amit képviselőtársaim, az államtitkár úr is az imént elmondott. Szívesen vál lalnám azt, hogy felejtsük el, mi történt egy éve, még csak fel se langyosítsuk - mondta az államtitkár úr , hogy mi történt akkor, mert sokkal nagyobb öröm az, hogy itt megállapodás van, mintsem hogy érdemes volna vitatkozni az elmúlt egy év vagy másfél év történetén. Ezt ő már teheti, hiszen a beszédet elmondta, és közben ő maga is felemlegette, hogy mi történt akkor. Éppen ezért elkerülhetetlen, hogy visszanézzünk arra az időszakra, amely ezt az alkotmánymódosítási megállapodást megelőzte. Történt közös elhatározásból valóban egy politikai egyezség, amely nem ugyanezt a tartalmat foglalta magában 1998ban. Igen ám, csak akkor az államtitkár úr által egy nem igazán súlyos belpolitikai eseményként megélt, számunkra viszont létkérdésnek tartott ügyben volt szerencsénk konfrontálódni. Az akkori kormánytöbbség úgy döntött, hogy Házszabállyal és egyéb törvényekkel szemben nem kíván vizsgálóbizottságot felállítani. Az akkori kormánytöbbség úgy döntött, hogy egy szintén nagyon fontos, a demokrácia intézményrendsz erében szintén nagyon fontos törvényt
