Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
2182 annullál, nem foglalkozik vele. Olyan hangulat alakult ki - és alakulhatott joggal a mi álláspontunk szerint , ami indokolta azt, hogy azt a bizalmat, ami ott és akkor megfogalmazódott a paragrafusok mögött, nem felté tlenül úgy, nem feltétlenül akkor kell a kormány számára biztosítani. Ez egy kétélű fegyver; kétélű, hiszen mi magunkat is olyan helyzetbe hoztuk, hogy az elmúlt két év során számos alkalommal kellett a Házszabálytól való eltérést megszavazni, számos alkal ommal kellett külföldön, belföldön magyarázkodni amiatt, hogy egyegy csapatmozgás miért nem akkor, miért nem úgy vagy miért pont úgy folyik Magyarországon. De könyörgök, tisztelt képviselőtársaim, tudomásul kell venni, hogy a mindenkori kormányzatnak az a célja, az a szándéka, hogy minél nagyobb felhatalmazást kapjon az ügyek intézésében! Természetes, normális szándék, és senki sem szereti igazából azt, ha kontrollt akarnak állítani mögé, senki sem szereti igazán az, ha ellenőrizni akarják, és bizonybizon y a demokrácia macerás dolog, nyilvánvalóan nem esik jól a parlament elé bejönni többször előterjesztésekkel; időigényes, fáradtságos, és ráadásul a kimenetele is sokszor kétséges. De a mindenkori ellenzéknek, azt gondolom, az a dolga - teljesen független ez attól, hogy ki ül éppen aktuálisan az ellenzék padsoraiban , hogy a kormányt ellenőrizze, megtartsa saját maga számára azokat a garanciákat, amelyekkel ezt az ellenőrzést megtarthatja; megtartsa magának azokat a jogosítványokat, amelyekkel valóban kont rollt gyakorolhat. No, úgy gondoltuk akkor, hogy nincs itt az ideje az együttműködésnek, nincs itt az ideje a közös gondolkodásnak. Természetesen az események azt bizonyították, hogy érdemes és értelmes dolog újrakezdeni az alkotmány módosításával kapcsola tos kérdéskör feszegetését, vagy ha tetszik, akkor újragondolását. Ennek két manifesztuma jelent meg, az egyiket Lányi Zsolt képviselő úr adta be, a másikat Avarkeszi Dezső képviselő úrral én magam. (9.50) Mi tudomásul vettük ott és akkor, hogy a kormányza ti többség nem fogja, nem tudja elfogadni egy ellenzéki képviselő javaslatát, amely akkor egy kompromisszumos megoldást próbált javasolni. És azt is keserűen vettük tudomásul, hogy a kormánypárti képviselők javaslatát is ad acta tették, egyszerűen azért, m ert úgy tűnt, hogy az is túlmegy azon a kompromisszumon, amit akkor a kormány engedni akart. És az élet ment tovább: újabb csapatmozgások, újabb események - és rá kellett jönnünk arra, hogy nem működik. Nem működik; az ellenzék számára sem működik, amely t ermészetszerűleg kormányba akar kerülni. Neki is mérlegelnie kell azt, hogy adott szituációban, ha ő lenne ott, akkor ugyanezekkel a nehézségekkel szembe kellene néznie, és ugyanezt természetszerűleg a kormány is belátta; a kormány is érzékelte, hogy ha ad ott esetben ellenzékben lesz, akkor számára is fontosak azok a jogosítványok, amelyek megjelennek az alkotmánymódosításban. No, e kényszer, illetve maga a NATOtagságunk, amely közel egyéves, segített bennünket abban, hogy itt és most eljutottunk egy alkot mánymódosító javaslathoz. Az előttem felszólaló előterjesztő, bizottsági előadó és államtitkár úr is a megállapodás tartalmát ismertette. Feleslegesnek tartom újra imamalomszerűen elmondani, hogy ebben a dokumentumban mi szerepel. Azt viszont nem tartom fe leslegesnek elmondani, hogy egy eredményes, kiegyensúlyozott és korrekt tárgyaláson vagyunk túl. Nem tartom feleslegesnek hangsúlyozni, hogy mind a két oldal kompromisszumkészsége jelentette magát a megállapodást. Ez azért fontos, mert azt hiszem, hogy ez példa lehet a következő időszakra is. Példa lehet a haderő átalakítása során, példa lehet a honvéd vezérkar és a Honvédelmi Minisztérium összevonása során, és engedjék meg, képviselőtársaim, hogy azt mondjam, példa lehetne sok más területen is. Nagyon sajn álom, hogy jószerével csak a honvédelmi igazgatás és a honvédelemmel kapcsolatos kérdéskörökre szűkül le. Azt remélem, hogy ez a fajta együttműködés, párbeszéd - ami sokszor vitával, ellentmondásokkal és konfliktusokkal terhes - más területekre is kiterjes ztődik. Ha ez így történik, akkor azt gondolom, hogy a Magyar Köztársaság parlamentjében nagyon sok értelmes törvényt fogunk tudni elfogadni, fogjuk tudni segíteni az Európai Unióhoz való felzárkózásunkat a jogalkotás terén is, és természetesen tudjuk
