Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A Szamos és a Tisza folyók cianid- és nehézfémszennyezése következtében létrejött ökológiai katasztrófa következményeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAJOR TIBOR (MSZP):
2131 A kormányt nem felkérni kell a katasztrófahelyzet kihirdetésére, mert az idézett törvény 7. §a szerint, ha a veszély eléri a kritikus szintet, akkor az a kormánynak kötelessége. Mint ahogy kötelességük lett volna az illetékes minisztereknek a 14. § szerint a szervező, irányító tevékenység megszervezése - de nem tették. Ezért vált szükségessé a Szamos és a Tisza folyók kormánybiztosának kinevezése. Orbán Viktor kormányfő február 15én bemutatta a sajtónak Gönczy János t, aki elvállalta a természeti katasztrófával összefüggő kormánybiztosi feladatokat. Ugyanakkor a kormánybiztos hatásköre, lehetőségei csak március 14én váltak ismertté, hiszen az a kormányhatározat - az 1022/2000es - ekkor került kihirdetésre a Magyar K özlönyben. Kérdezem: miért nem azonnal, az események bekövetkezése után? Miért kellett ennyi ideig némán hallgatni és szótlanul nézni a szennyeződés körülvonulását Magyarországon? - ha már az illetékes tárcák képtelenek voltak az érdemi munkára. Aki egyált alán mert a kormányoldalon nyilatkozni ebben az ügyben, az Illés Zoltán volt, a környezetvédelmi bizottság elnöke. Homályos az is, hogy ki is felel most ezért az egész dologért: a kormánybiztos vagy a környezetvédelmi miniszter? A cianidszennyezéssel fogla lkozó nemzetközi munkacsoportba Rakics Róbertet, a környezetvédelmi tárca főosztályvezetőjét delegálta Magyarország. Problémásnak tartom azonban azt is, hogy e határozati javaslatban egyetlen szó sem esik a kártalanításról. A nyíregyházi piacon a halárusok már régen becsukták a boltjaikat. A turizmusból származó bevételek el fognak maradni. Nem beszélve az eddig keletkezett károkról! Mikor, ki és hogyan fogja kártalanítani ezeket az embereket, ha a kártérítésért folyó bírósági perek évekig is elhúzódhatnak? Addig is élniük kell az embereknek valamiből! Ki kell dolgozni olyan megoldási javaslatokat, amelyek új munkát és megélhetési lehetőséget adnak az ott élő embereknek. Az idegenforgalmi és területfejlesztési bizottság együttes ülésén a Gazdasági Minisztéri um helyettes államtitkára kijelentette: a kormány csak a Tiszató környékét kezeli kiemelten. Mi lesz a Tisza többi részével, a Tisza menti többi vállalkozóval? Mi lesz a nagy hagyományokkal rendelkező Tiszatúrával, mi lesz a túra szervezőivel és megvalós ítóival? Mi lesz a Tisza többi halászával? Mi lesz a falusi turizmussal? Ezek mind olyan kérdések, melyekre nem kapunk választ. Az EU illetékesei jelezték, hogy ha a Tisza völgyét önálló régióvá alakítják át, akkor közvetlen támogatást tud adni. Miért nem élünk ezzel a lehetőséggel? Mitől fél az illetékes tárca? Attól, hogy a kormány megkerülésével közvetlen pénzeket lehet kapni? Nagyon helyes, hogy a kormány végre nekikezd a nemzetközi szerződések lehetőségének áttekintésének. Ezt sokkal hamarabb meg kelle tt volna tennie, nem pedig azonnal nekiállni és perrel fenyegetni a román államot. Ha a kormány ifjúi lelkesedéssel fenyegeti Romániát, ez nem fogja elősegíteni sem a jószomszédi kapcsolatokat, sem az ott élő magyar kisebbség helyzetének javítását, és főle g erre a helyzetre nem fog megoldást adni. Az Emisszió és más hasonló csoportok, civil szervezetek február 15én közös nyílt levélben szólították fel az Országgyűlést, hogy a Szamos és a Tisza vidékét nyilvánítsák katasztrófa sújtotta övezetté. Tehát febru ár 15én, és nem most. Ez nem volt rossz gondolat. Sajnos csak azt tudom mondani önöknek, hogy ennek már régen meg kellett volna történnie, de nem történt meg. Tisztelt Ház! Mielőtt újra két hónap telne el, felhívnám az Országgyűlés figyelmé t a Tiszát veszélyeztető következő problémára: az árvíz- és a belvízhelyzetre. Mind a kettő ugyanazt a területet érinti, ezért mindenképpen fontosnak tartom a két helyzet együttes kezelését, hiszen az egyik probléma megoldása automatikusan maga után vonja a másik kezelését is. Gondom van a határozati javaslat 1. és 6. pontjával. Az 1. pont egy a bekövetkezett károk és utóhatások regisztrálását szolgáló monitoringprogram kidolgozására szólítja fel a kormányt, a 6. pont pedig egy ugyanilyen monitoringrendszer kidolgozására, de megelőzési szempontból. Ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa a már idézett katasztrófavédelmi törvényt, akkor az 5. §ban a
