Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 8 (117. szám) - Őexc. Ahmed Qurie - Abu Ala, a Palesztin Nemzeti Tanács elnökének és kíséretének köszöntése - Lezsák Sándor (MDF) - a szociális és családügyi miniszterhez - "Tervez-e a tárca törvénymódosítást annak érdekében, hogy büntetőjogi következménye legyen a fogyatékos személyek hátrányos megkülönböztetésének?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
214 büntetőjogi következménye legyen a fogyatékos személyek hátrányos megkülönböztetésének?" címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Lezsák Sándor képviselő úr kérdésé re dr. Őry Csaba politikai államtitkár úr válaszol. Államtitkár úr, öné a szó. DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amint az elmúlt másfél év gyakorlata mu tatja, a kormány kiemelt figyelmet szentel annak, hogy a fogyatékos személyek helyzete javuljon, valamint a fogyatékos személyekkel szembeni társadalmi előítéletek fokozatosan lebontásra kerüljenek. Ezt számtalan intézkedés bizonyítja, melyek közül kiemelk edik az ön által is említett fogyatékosügyi program elkészítése és elfogadtatása, a fogyatékosügyi támogatás jogszabályi és finanszírozási alapjainak megteremtése, a lakóotthoni program kidolgozása és ezzel párhuzamosan a nagy intézmények lebontásának és h umanizálásának megindítása. Megkezdődött a foglalkoztatási rehabilitáció intézményi fejlesztése a munkaügyi központokban, lehetőséget biztosítva ezzel a fogyatékos ember munkaerőpiaci esélyegyenlőségének javítására. Az országos fogyatékosügyi program végr ehajtására vonatkozó intézkedési terv is hamarosan a kormány elé kerül, és remélhetőleg azok a konkrét kötelezettségek, amelyeket ez a dokumentum tartalmaz az egyes ágazatok részére, tovább erősítik a fogyatékos személyek helyzetének javítására tett intézk edések hatékonyságát. Az eddigi lépések középpontjában mindig a szolidaritás értéke állt, az a szemlélet, mely a fogyatékos személyek helyzetének megismerésével, életvitelük megkönnyítésével, a társadalmi beilleszkedés és az önálló életvitel segítésével le hetővé teszi számukra, hogy minél teljesebb életet élhessenek ma Magyarországon. Azt azonban látni kell, hogy rendkívül hosszú folyamatról van szó, melynek során mind a kormányzati, az önkormányzati, mind a civil szektor, mind az állampolgárok részéről nag yon komoly szemléletváltozásra van szükség, komoly szemléletváltozásnak kell bekövetkeznie. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az esélyegyenlőségi törvény fizikai akadályokkal teli tárgyi környezetben született, melynek leküzdése csupán hosszabb idő alatt lehetséges, és nem utolsósorban jelentős anyagi forrásokat is igényel. Mindez tehát inkább a pozitív hozzáállást, az érdekeltségi viszonyok kialakítását igényli. Megítélésünk szerint jelenleg inkább azt a gyakorlatot kell erősíteni, mely lehetővé teszi, ho gy a fogyatékos személyek társadalmi megítélése az elfogadáson, a megismerésen, a segítő szándékon és a fogyatékos személyek által oly sokszor hangoztatott természetességen alapuljon. Ugyanakkor további elméleti, valamint kodifikációs munkát igényel egy jó l körülhatárolható jogi szabályrendszer kialakítása és a jelenlegi szabályok továbbfejlesztése. Szeretnék világosan és egyértelműen fogalmazni: a diszkrimináció minden formáját elfogadhatatlannak tartjuk, így nevezetesen a faj, nem, nemzeti vagy társadalmi származás vagy éppenséggel a fogyatékosság miattit is. A munka törvénykönyve ma is tiltja a fogyatékos személyek munkaerőpiaci és munkahelyi diszkriminációját, és a rendelkezések megszegőit munkaügyi bírsággal sújtja, illetve szabálysértési eljárás keret ében szankcionálja a jogellenes magatartást. Úgy gondolom, a fogyatékos emberek számára az élet különböző területein egyre több megjelenési, részvételi lehetőséget kell biztosítanunk. A fogyatékosság idegenségét kell legyőznünk, ahogy ezt az esélyegyenlősé g ügyében sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkező országok eredményei is igazolják.
