Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A Szamos és a Tisza folyók cianid- és nehézfémszennyezése következtében létrejött ökológiai katasztrófa következményeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAJOR TIBOR (MSZP):
2130 Úgyhogy a mi véleményünk az, hogy ha a tájékoztatás tényleg hiteles és korrekt, annál komolyabb segítséget nem kaphatunk. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászó lásra következik Bajor Tibor úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót. BAJOR TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Féltem tőle, hogy a kétpercesek eltartanak hajnalig. Először is két megjegyzésem lenne. Az egyik. Ma nem felhá borodtam, hanem meglepődtem a MIÉP képviselőjének nyilatkozatán. Ha valaki emlékszik rá, ő azt mondta, hogy itt, a Kárpátmedencében virágzó gazdaság volt, aztán jött keletről egy nép, és minden elszegényedett és tönkrement. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy amikor mi idejöttünk, a szláv népek már itt tartózkodtak, a románok délről jöttek, egyetlen nép jött keletről, a magyarok, és gondolom, nem rájuk célzott. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Történelmet tanulni kell!) A másik, ami itt elhangzott, hogy az előterje sztés címe a Szamos és a Tisza folyók cianid- és nehézfémszennyezése következtében létrejött ökológiai katasztrófa következményeinek orvoslása. Ez az előterjesztés címe. Ugyanakkor, ha jól értettem, mindenki azzal értett egyet, hogy a katasztrófa mint olya n kerüljön ki ebből ez egész ügyből - akkor nem tudom, miről tárgyalunk. Amit szeretnék elmondani: úgy érzem, pont itt az ideje annak, hogy a tisztelt Ház foglalkozzon a Tiszán bekövetkezett eseményekkel, hiszen itt már elhangzott, hogy a szennyezés január 30án történt, és ma április 13a van. Eltelt két és fél hónap, ami alatt gyakorlatilag nem történt semmi, holott a baj igencsak nagy volt, és azóta újabb szennyezés is jött. A határozati javaslat több pontban is említi a kárfelmérést. Nagy kár, hogy csak most jutottunk el idáig. A kárfelmérésnek már régesrégen meg kellett volna indulnia, lehetőleg azonnal a szennyeződés levonulása előtt, alatt és után, de nem amatőr módon, hanem nemzetközileg is elismert szakértőkkel és módszerekkel. Talán sokan emlékezn ek még arra a képre, amikor Tiszabecsnél a gátőr a műanyag kólásüvegből először kiöntötte a maradék üdítőt, majd csupasz kézzel merítve a szennyezett vízből, vette ki a mintát. Ez volt a higiénikus mintavétel. Egyetértünk abban, hogy szükség van a kárfelmé résre, monitoringprogramra, helyreállítási programra. Csakhogy a programalkotásnak már sokkal hamarabb meg kellett volna történnie az idevonatkozó törvények és jogszabályok alapján. Tavaly tavasszal hozta meg a parlament a katasztrófák elleni védekezésről szóló törvényt. Ez a törvény kimondja, hogy katasztrófahelyzetben ezt a törvényt kell alkalmazni. A törvény szerint a katasztrófahelyzet "olyan mértékű katasztrófaveszély, illetőleg bekövetkezett katasztrófa, amikor az arra felhatalmazott állami szerv vez etője a katasztrófaveszély bekövetkezésének tényét megállapította és a szükséges intézkedést elrendelte." Hogy ne legyen vita az értelmezésről, idézem a törvényből a katasztrófaveszély megfogalmazását: "olyan folyamat vagy állapot, amely közvetlenül és súl yosan veszélyezteti az emberi egészséget, környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot, ha okszerűen lehet számolni a katasztrófa bekövetkezésének valószínűségével." Meggyőződésem, hogy a cián okozta szennyezés az előbb idézet fogalmat tökéletesen kimeríti. Az alapvető kérdés az, hogy ki és mikor állapította meg a katasztrófaveszély bekövetkezésének tényét, és milyen intézkedéseket tett. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a kormányt láthatólag nem nagyon izgatta ez az esemény. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mi nt az, hogy a miniszterelnök úr február 9én látogatott el Szolnokra, hogy tudakozódjon az események felől, holott a szennyeződés január 30án történt, és Pepó miniszter úr először február 10én volt hajlandó tárgyalni a román féllel, sőt első nyilatkozata i szerint a baj nem is volt olyan nagy.
