Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
2060 rendszerezésével és nem annak részletes leszabályozásával, de mindenféleképpe n össze kell kötni a jövedéki törvény módosításából eredő borelőállítási és borforgalmazási szabályokkal. Nagyon jogos az a felvetés, amely a védett eredetű bornak mint jogi kategóriának a törvényben történő megjelenítését célozza. Megjegyzem, ezt a Hegyk özségek Nemzeti Tanácsa indítványozta is, ez sajnálatos módon ebbe a módosításba nem került be, ugyanúgy nem az asztali és minőségi borok külön kategóriájának a védettségi foka, illetve azok külön, egymástól eltérő szabályozásainak részletezése. Jogos igén y évek óta - és már a bortörvény 1997es megalkotásánál is felmerült - az úgynevezett akkreditált laboratóriumok beindítása úgy, hogy azok borvidékenként megfelelő, a hegyközségek, illetve a bortermelők által biztosított infrastruktúra szerint működjenek, nyilvánvalóan kemény állami ellenőrzés mellett. Ezt, úgy látszik, évek óta nem vagyunk képesek elérni, ebbe a módosításba sem került bele, tehát az OBInak gyakorlatilag az a monopol ellenőrzési helyzete... - amely egyébként anélkül is megtartható lenne, h ogy a laboratóriumok kizárólagos fenntartását ők végeznék, ebben az ilyen jellegű elmozdulás, az ilyen jellegű módosítás nem valósítható meg. Pedig azt hiszem, hogy azok a tájborok, azok a borvidékek, amelyek már hosszú éve bizonyítanak, saját védelmük érd ekében is ezeket az akkreditált laborokat úgy működtetnék, hogy ott bármiféle gyengébb vagy eltérő minőségű bor kiengedése kizárt lenne, hiszen saját érdekeik ellen dolgoznának, ha ezt behoznák. A másik kérdés - és ezt is többen felvetették és teljes jogga l , hogy mi van a borvidéki képviseletekkel, az alföldi 30 ezer hektár körüli terület képviseleti jogával, ami nyilvánvalóan alulreprezentált a nemzeti tanácsban. Azt gondolom, hogy ezt rendezni kell, de a rendezést nekünk itt törvényi szinten csak annyib an és úgy szabad elfogadnunk, ahogy azt maguk az érintettek konszenzus alapján a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával egyetértésben ki tudják alakítani. Tehát ebbe erőszakosan úgy beleszólni, hogy ez ellentétes legyen a szakma érdekeivel, talán nem lenne szeren csés. (12.40) Új intézmény jelenik meg, a szőlőfajtahasználati bizottság. Talán ez megint annak az új jogfilozófiának tudható be, hogy olyan intézményeket is létrehozunk törvényi szinten, amelyek bizonyos szakmai önrendelkezést, bizonyos szakmai önkormány zatiságot kontrollálnak vagy felügyelnek, vagy állami rálátást biztosítanak. Azt hiszem, hogy ezt nem kellene tenni, hisz azzal, hogy megalakultak a hegyközségek, azzal, hogy képzett és hozzáértő hegybírók vannak, és azzal, amit Zsikla Győző úr is mondott, hogy a családi gazdaságok által előállított borok nemzetközi híre javul - ez tény és ez így igaz, hála a jó Istennek , az már feljogosíthatná ezeket a szervezeteket arra, hogy ezt a szőlőfajtahasználati bizottsági jogkört talán ők szerencsésen és jobban el tudnák látni, mintsem egy külön erre létrehozott olyan szervezet, amely felesleges párhuzamosságokat is végrehajtat. A származás- és eredetigazolás vonatkozásában kétségtelenül fura az a helyzet, amikor a borkereskedelemmel foglalkozó cég vagy magánsze mély az eredetigazolást mindig onnan köteles beszerezni, ahonnan a szőlőt vásárolta. Én egyetértek azzal, hogy a szőlőeredetigazolást egyrészt meg kell hagyni a származási helyről, onnan, ahonnan a bor gyakorlatilag ered, de annak sem látnám semmiféle aka dályát, hogy a betárolt bor kiadására feljogosító igazolást a székhely szerinti hegyközség intézné és adná ki. Nos, összegezve: ez a módosító indítvány, ami itt van, gyakorlatilag elindul egy úton, megpróbál a jogharmonizációval abba az irányba menni, amel y a magyar borok nemzetközi hírét és a magyarországi borelőállítást, borforgalmazást, szőlőtermesztést egyértelmű szabályok szerinti támogatottsági szintbe hozza. Ennek jó jelei vannak, mint nyilván a telepítési támogatás, amely egy korábbi folyamat, 1995 óta tart, és kétségtelenül igaz, hogy ennek a támogatásnak a további emelése szükséges; de az is, hogy ehhez a támogatáshoz megfelelő, hosszú távú szabályozás tartozzon, hogy aki telepítésbe fog, aki valóban ki akarja használni azt a lehetőséget, ami Magya rország számára az
