Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NIKOLITS ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TÓTH ANDRÁS
1991 megfelel; úgy gondolom, hogy azt követően pedig a szabályozás módjáról érdemes inkább vitatkozni. Még egy dolgot megemlítenék. A rendszerváltoztatás ténye több összefüggésben fölmerült. Való igaz, hogy ez megtörtént a politikai intézményekben, a gazdasági életben, de a morális életben nyilvánvalóan nem történt meg, és ez a jogintézmény pontosan ezt a hiát ust igyekszik valamelyest pótolni. Nyilván nem teljeskörűen, mert sokkal nagyobb a feladat annál, mint amit ez megoldani képes. De azt hiszem, hogy a közélet tisztasága érdekében ezzel is tehetünk előbbre egy lépést. A szankció ügye ugyancsak szóba került. Tévedés az a megállapítás, hogy nem érinti a törvényjavaslatunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Megnyitottuk, érinti, és kifejtettem a részleteket, hogy miért nem akarunk ezen alapvetően változtatni. Köszönöm szépen. (Sz órványos taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. Nikolits István képviselő úr kért két percre lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó. NIKOLITS ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök asszony. Mátrai Márta kép viselőtársamnak szeretném mondani, hogy nem hiszem, hogy én tisztességtelen voltam, vagy bárki tisztességtelenül említette volna az egyházakat. Én pusztán az egyházat mint az Alkotmánybíróság felsorolásában jelentkező és ugyanebbe a csoportba illeszthető v agy illesztendő tényezőt emeltem ki. Nem igazán szeretném az egyházakat átvilágítani, sőt ebben a formában - mint ahogy a hozzászólásomban el is mondtam - nem szeretnék átvilágítani senkit, ezért is tettem egy javaslatot a végén egy más megoldásra. Azt his zem, azon el tudunk vitatkozni. Az Alkotmánybíróságot pedig azért kell előhozni, mert olyan hiteles forrás, amely képes - hiszen pozíciójánál fogva lehetősége van arra , hogy a most születő törvénnyel is ugyanazt megtegye, mint a '94essel. Ezt talán céls zerűbb lenne elkerülni. Ami pedig az egyéni motívumokat illeti, hogy az egyházi személyiségek ha kerültek ilyen helyzetbe, hogy kerülhettek ilyen helyzetbe. Nyilvánvalóan mindenkinek lehet egyéni motívuma, és mindenki meg tudja magyarázni, hogy nem emelt f ővel ment ebbe a csapdába, hanem valami más hatására. Meg tudom érteni, és talán el is tudom fogadni, de higgyék el, hogy én pusztán a szakmai oldalát próbáltam megvilágítani, azt, amit Csúcs képviselőtársam úgy fogalmazott meg, hogy csapdahelyzet. Valóban , az én véleményem szerint jelen pillanatban ez a törvényjavaslat egy csapdahelyzet felé araszol, és az elfogadásával bele is fog kerülni. Köszönöm szépen. (Bauer Tamás tapsol.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tóth András képviselő úr kért ugya ncsak két percre hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó. TÓTH ANDRÁS ( MSZP , országos lista): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Két kérdésre szeretnék én is reagálni, az egyik Csúcs László felvetése. Azt gondolom , hogy a morális megtisztulásban mindenki partner. Nem vita az, hogy a morális megtisztulás a magyar közéletben egyébként minden vonatkozásban szükséges és politikailag támogatandó cél. Öngyilkos lenne az a politikai erő, amelyik egy ilyen kérdésre azt mon daná, hogy ezzel nem ért egyet. A kérdés az és azt vetettem föl, hogy az a forma, amely 600 főt érintő átvilágítói körnél nem produkálta - mert fogadjuk el, hogy nem produkálta - a közélet megtisztulását, most 3000 főnél mitől fogja jobban produkálni? Megm ondom őszintén, én ezt nem látom.
