Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - NIKOLITS ISTVÁN (MSZP):
1987 kiküszöbölésére a törvényhozónak az egységes mércét alkotmányos kereteken belül, saját döntése szerint kell meghatározn ia és következetesen érvényesítenie." Ha ezt most végiggondolják, ami ebben a határozatban leírásra került, és az előző vitának bizonyos pontjait fölelevenítik, egyértelművé válik, hogy az Alkotmánybíróság határozata bizony a most előttünk lévő törvényjava slat kritikáját is jelenti, de az indoklásban később ezt bővebben is kifejti. A törvényhozó nem dönthet tehát teljesen szabadon arról, hogy a keletkezésében és működésében alkotmányellenessé vált titkosszolgálati adatnyilvántartásokat megsemmisítie, továb bra is titkosan kezelie, avagy nyilvánosságra hozzae, és ha igen, milyen körben. Elhatározásának alkotmányos feltételei és korlátai vannak. A nyilvántartások teljes titkosítása vagy azonnali megsemmisítése alkotmányellenes. A nyilvántartások teljes nyilv ánosságra hozásának hasonlóképpen alkotmányossági aggályai vannak. Ilyen például azon személyek információs önrendelkezési joga, akikről adatokat gyűjtöttek. A közérdekűnek minősített és a továbbra sem nyilvános adatok körének meghatározása alkotmányossági feltételek között olyan politikai kérdés, amely a törvényhozónak viszonylag tág teret nyújt arra, hogy amint szándékozta is, egyensúlyozzon a között, hogy bizonyos funkciókat a rendszerváltás sikere érdekében és a közvéleménnyel szembeni kötelessége folyt án teljeskörűen átláthatóvá tesz, míg mások tekintetében a stabilitás igényét érvényesítve korlátozza az adat hozzáférhetőségét, és fenntartja a személyes adat jelleget. A politikai döntés a nyilvánosság határait, azaz az átvilágítás mélységét szűkebben és tágabban is meghatározhatja. Elhangzott már ez az indoklás és ez a mondat is többektől. De van folytatása is, tisztelt képviselőtársaim! A folytatása pedig a következőképpen hangzik: "Az alkotmányból ez a politikai döntés, azaz az átvilágítandó adatok és személyi kör pontos meghatározása nem vezethető le, hanem egyrészt az a követelmény, hogy az adatok nem tarthatók titokban, de teljeskörűen nem hozhatók nyilvánosságra sem, másrészt hogyha már a politikai döntés megtörtént, az Országgyűlés az átvilágítandó személyi kört és a közérdekű adatokat egységesen határozza meg alkotmányos lehetőségei között." Tehát két feltételnek kell itt teljesülnie, és mind a kettőnek meg kell jelennie a kijelölendő körben. Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi törvényjavaslat v éleményem szerint ismételten igyekszik elkövetni az előzőekben ismertetett konkrét hibát. Teszi ezt annak ellenére, hogy az előző kormány beterjesztette a törvény működéséhez szükséges módosító javaslatot, melyet a parlament 1996ban a LXVII. törvénybe fog lalt. Az alaptörvény így teljesebbé vált, és megkezdődhetett a végrehajtás. (1.40) Megvalósultak a korábbi törvényalkotói szándékok, és az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően alakult a törvény. Felmerül a kérdés: indokoljae, indokolhatjae valami a z évek óta működő és a feladatát lassan beteljesítő törvény módosítását a most tervezett módon? Meggyőződésem szerint nem. A benyújtott javaslat, bár hivatkozik az Alkotmánybíróság határozatára, sőt szövegszerűen idéz is belőle, a szellemét és az előírásai t figyelmen kívül hagyja. Nem sikerült a felállított fogalmi meghatározás, mely szerint: befolyás gyakorlása, minden olyan tájékoztatás, mely közvetve vagy közvetlenül alkalmas a politikai közvélemény formálására, megfigyelő, egységes ellenőrizendő kör kia lakítása. Az 1994. évi alkotmánybírósági határozat ugyanis ilyen ismérvek szerint hiányolja a következőket - erről is volt szó, csak nem az Alkotmánybíróság szövegének teljességében, és ajánlom a MIÉPes képviselőtársam figyelmébe, különösen az egyházról m ondottakat. "Hasonlóképpen felvethető," - mondja az Alkotmánybíróság - "hogy a feladatuk szerint is politikai véleményformáló egyházi testületek vagy tisztségviselők a kötelező ellenőrzésből miért maradtak ki." Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy "az ilyen egyházi személyek ellenőrzése nem ütközik az állam és az egyház elválasztásának elvébe. A politikai közvéleményt formáló egyházi
