Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
1973 legalkalmasabbak. Nem véletlenül hangzik el egyre több helyütt, nemcsak Magyarországon, hogy újfajta hatalmi ágról beszélhetünk. Az Alkotmánybíróság határozatai azt is kiemelik, hogy 1989 decemberé ben és 1990 január elején a belbiztonsági szervezetekben nagyarányú iratmegsemmisítés történt. Nem lehet vitás, hogy előre megfontolt szándékkal tették és rendelték el ezt mindazok, akik tudták, hogy el fog jönni a pillanat, amikor színt kell vallaniuk és felelniük kell azon tetteikért, amivel több millió ember fél évszázados szenvedésének tevőleges részesei voltak. Jól példázza az alkotmánybírói vélemény az akkori kormányzó pártok demokráciáról alkotott elképzelését. Mindent megtesznek annak érdekében, hog y a törvény végrehajtására ne kerüljön sor. Majd amikor az átvilágítás elért a kért közjogi méltóságig, a cinizmus változatos eszköztárát választották, és ennek tálalására megfelelő partnerre találtak néhány, a közvéleményt formáló volt agitpropos személyé ben, akik tiszteletdíját az adófizetők pénzéből a VIPlistán mindannyian olvashattuk. A másik oldalról: Horn Gyula, aki 1956ban a Budapesti Rendőrfőkapitányság karhatalmi ezredének 3. zászlóaljában teljesített szolgálatot a megszállók oldalán, részt vett a kistarcsai gyűjtőfogházban lévő forradalmárok fogva tartásában, nem tesz mást, mint elismeri karhatalmista múltját, amelyért megkapta a szégyenteljes MunkásParaszt Hatalomértemlékérmet. Ezzel szemben kedvező nemzetközi megítélésére hivatkozik. Az '56os megszállást követő bebörtönzések aktív támogatójaként kapott kitüntetését nem emlegeti, csupán a németországi kitüntetésekről szól. Furcsa mód a kisebbik koalíciós partner ennek ismeretében is közösséget vállal vele, holott az átvilágító bírák jelentésé ből kiderül, hogy 1989. december 5én az SZDSZ nyíregyházi csoportjának tevékenységéről szóló jelentést is olvasott, akkor már mint népszerű külügyminiszter. Érdekes módon a demokratikus ellenzék megfigyeléséről szóló jelentéseknél valamennyi korábbi MSZMPvezető egyöntetűen azt nyilatkozta, hogy az információk eredetét és forrását nem ismerte fel, nem használta, ami nevetséges, különösen, hogy a korábbi házelnök a Belügyminisztériumot felügyelte. A jelentés zárásaként megállapításra kerül, hogy az adott sz emély megítélése a hazai és a nemzetközi politikai közéletben a nyilvánosságra, illetve a társadalom erkölcsi értékítéletére tartozott a múltban, és tartozik a jelenben. A hazai közélet, illetve a társadalom erkölcsi értékítéletének befolyásolásáról a korá bban hivatkozott személyeken keresztül már beszéltem. Fontos azonban a nemzetközi megítélés különösen annak okán, hogy Magyarország ebben az évtizedben az Európai Unió tagja lesz. Az ausztriai változásokat követően a Szabadságpárttal kapcsolatban az egész osztrák állammal szemben, tehát nemcsak a párttal, hanem a kormánnyal szemben az Európai Unió tagállamai a legszigorúbb elszigetelés mellett döntöttek. A pártelnöki posztról történt lemondás sem elegendő az Unió számára, hanem a kormány lemondása az elvárá s. Azért fontos erre a momentumra figyelni, mert az európai csatlakozás döntő kérdése, hogy kik képviselik a magyar választókat. Félreérthetetlen az Unió tagállamainak elvárása, hogy csak olyan politikusokkal állnak szóba, akiknek mind a múltja, mind pedig a jelene szavakban és cselekedetekben az európai értékrenddel harmonizál és megegyezik. Komolyan számolni kell tehát az Európai Unió hazánkkal szemben történő fellépésével, amennyiben levitézlett, néhai pártállami politikusok képviselik az országot. Fonto s megjegyezni, hogy az elkövetett bűnökért bocsánatkérés nem hangzott el, csak önigazolás, így a megbocsátás erényének gyakorlásától is megfosztották az áldozatokat és a hozzátartozóikat. (0.30) Ahogy Kisfaludy Károly fogalmazott: "Aki egyszer vétkezni nem pirul, annak többször vétkezni nem nehéz." A javaslathoz való viszonyulásnál megfigyelhető, hogy a törvény által említettek érdekeit védők a személyi kör kibővítésével a végrehajtás ellehetetlenítését akarják elérni. Továbbá várható a törvényjavaslat elfo gadása után, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak az úgynevezett független szakértők útján. Mégsem gondolom, hogy hiábavaló (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) e törvényjavaslat, mert nemcsak az érintetteknek, hanem valamenny i magyar
