Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1893 Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy a múlt heti tragédiára visszautaljak, amikor is egy autós gyorsan hajtva, lényegesen túllépve a me gengedett sebességet, elgázolt egy tucat embert, közöttük van olyan, aki életveszélyben van mind a mai napig. Azt hiszem, az itteni törvényhozásról, valamint ennek alsóbb régióiról jogszabályok születnek. A törvényhozás azt a feladatot látja el, hogy bizon yos esetekben korlátokat húzzon; egy járdaszegély mentén, egy sebesség meghatározásánál és így tovább. Mindenki tudja, hogy minél gyorsabban haladhat egy autó megfelelő fokozatban, annál kevesebb benzint fogyaszt. Annál hamarabb ér el az utasa a célba, ami netántán sok pénzt jelenthet neki. Ennek ellenére ez a törvényhozás úgy dönt vagy dönthet, hogy a közösség életének, biztonságának védelme érdekében korlátokat emel. S ehhez hozzá lehet szokni. Aki városon belül megszokta az 50 kilométeres sebességet, egy idő után úgy érzi, hogy maximális sebességgel halad, amikor 50 kilométerrel halad. S amikor a város határát túllépi, és tudja, hogy most mehet 80nal vagy netán 120szal, akkor egy idő után felszabadul a nyomás alól, mert egy bizonyos nyomást jelent, hogy az 50 kilométert át kell lépni, majd nyugodtan halad egy normális 120 kilométeres sebességgel. Az az érzésem, senki sincs feljogosítva itt, a parlamentben arra, hogy elutasítsa a saját feladatát, nevezetesen, hogy korlátokat emeljen, ha arra szükség van. Mi úgy véljük, hogy most erre szükség volna. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a MIÉP padsoraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (F KGP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy mondatra szeretnék csak reagálni. Nevezetesen arra, hogy ha azt érzékeli az Országgyűlés mint törvényhozó, hogy a társadalomnak igénye van valamilyen törvényre, akkor ezt a törvényt meg i s kell hoznia az Országgyűlésnek. Ez részben valóban igaz, hisz a törvény társadalmi viszonyokat fejez ki, és ha a társadalmi viszonyokban valamilyen változások következnek be, akkor valóban törvényt kell hozni, törvényt kell módosítani. Ám ennek nyilvánva lóan vannak korlátai is. Mert ha egy szerencsétlen, elzüllesztett társadalom, egy lezüllesztett nép, mondjuk, kábítószert akar ingyen kapni az államtól, akkor az Országgyűlés semmiképpen nem hozhat olyan törvényt, hogy akkor ezt a társadalmi igényt ki is k ell elégíteni. Igenis az Országgyűlésnek felelőssége van saját népével szemben. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy itt egy súlyos félreértés van. A művi terhességmegszakítás szabályozásánál - mint ez az Alkotmánybíróság elég alapos indoklásából érzékelhető, ha valaki azt elolvassa és átgondolja - emberi alapjogok állnak egymá ssal szemben. Az egyik oldalon a nő saját testével való rendelkezése, a másik oldalon pedig az állam életvédelmi kötelezettsége. Nem hasonlítható józan ésszel, elemi alkotmányossági ismeretekkel ennek a problémának a kezelése a KRESZhez vagy akár a kábító szerélvezethez. Tehát ezt lenne célszerű valamennyiünknek végiggondolni, hogy egy ilyen súlyos alkotmányossági kérdésben emberek, embertársaink alapvető személyiségi jogainak korlátozásáról van szó. Arról van szó, hogy a nők ebbéli alapvető jogainak a kor látozásában mit engedhet meg magának az állam. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)
