Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1877 azonos a családtervezéssel. Abban is közös a véleményünk, hogy nincs ebben a parlamentben abortuszpárti párt. A harmadik, amiben meg tudtunk egyezni - bár ebben a véleményünk némileg eltért , létezik válsághelyzet, létezik krízisál lapot, és abban is némileg felemás módon megegyeztünk, hogy a krízis, válsághelyzetben lévő anya támogatást, megértést és nem megvetést érdemel. Mielőtt a hozzászólásom tárgyi részére térnék, szeretnék önökkel megosztani egy véleményt, Buda Béla pszichiát erét. Ezt a véleményt 1992ben, az akkor még meg nem született magzatvédelmi törvény vitájáról szóló kis könyvecske előszavában írta az abortusz kérdéséről, a beszélgetésekről, amelyeket lefolytatott a családokkal, lehetőleg a pár mindkét tagjával. "Nagy e móciókkal, szorongással együtt kibontakozó történetekből jól látszik, milyen kín, feszültség az abortuszkérdésben való döntés. Micsoda krízis ez a házasságban, párkapcsolatban! Mennyi szégyen, titkolózás szülők, rokonok, barátok előtt! Micsoda gyötrelem, m íg a hivatalos procedúra el nem kezdődik; míg a nő, magát összeszedve, lehetőleg felszegett fejjel meg kellett hallgassa az abortuszbizottság álnok és képmutató intelmeit. Az elmúlt rendszer egyik legnagyobb lelki traumaforrása volt az életünket behálózó i lyen fajta bizottságok joga arra, hogy belénk tapossanak. Majd a műtét, ahol a terhességüket megszakítani kívánó nőket orvos, nővér, takarítónő, műtősfiú egyaránt általában sértően, lekezelően kezelt. Sem a bizottság előtt, sem a nőgyógyászati osztályon ne m szoktak elmaradni a bántó megjegyzések. A fájdalomtól felszisszenő nőnek nem mulasztják el megemlíteni, hogy akkor bezzeg nem sziszegett. Ha mindehhez hozzávesszük, mennyi zűrzavar, tisztázatlanság, feszültség veszi körül a szexualitást is, milyen sokszo r egyáltalán nem a női könnyelműség, hanem a férfi figyelmetlensége, erőszakossága a terhesség előzménye, akkor válik a kép teljessé, micsoda lelki traumatizálás folyik itt, amiről aztán nem lehet beszélni, amit el kell fojtani." Ezt a bekezdést azért tett em meg, hogy válaszolhassak mindazoknak a képviselőtársaimnak, akik ma, ebben a vitában a nőket kívánták megbélyegezni azért az abortuszért, amelyre rákényszerülnek, egyáltalán nem jókedvükből. Alá szerettem volna támasztani azt az első véleményemet, hogy az egyébként is súlyos lelki válságot előidéző pillanat hogyan terhelhető tovább és válhat véglegessé, ha a krízisállapotban, válsághelyzetben abortuszért folyamodó nőt még tovább alázzuk és sértjük meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság nem t alálta alkotmányellenesnek a válsághelyzetre alapozott terhességmegszakítást, de új definíció megalkotását kérte. A válsághelyzetvizsgálat nélküli terhességmegszakítás engedélyezését ahhoz szabta az Alkotmánybíróság, hogy a magzati élet védelmére irányuló intézmények, szolgáltatások, juttatások erősítését és kiteljesítését kell az Országgyűlésnek teljesítenie. A magzati élet védelmében csak akkor teszünk tényleges előrelépést, ha konkrét javaslatainkkal és azok megvalósításával segítjük őket a magzat, a me gszületendő gyermek felnevelésében és vállalásában. (16.50) És végül: nem feltétlenül a terhességmegszakítást kérő nő ostorozása vezet célra, helyette a gyermek vállalásának, az anyaságnak, a családnak mint alapvető értéknek a népszerűsítésére kell töreked ni. Tisztelt Képviselőtársam! Magam is egyetértek Hortobágyi Krisztina fideszes képviselőtársamnak azzal a véleményével, hogy a kormány a lehetséges, vállalható és elfogadható utat választotta, amikor az 1992es törvény módosítását ilyen módon terjesztette a Ház elé az Alkotmánybíróság véleményének ismeretében. Én a mai hozzászólásomban csak arra szeretném kormánypárti képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy legyenek következetesek ennek a kormány által benyújtott törvényjavaslatnak a támogatásá ban. Ne legyenek kétszínűek, amikor azt mondják, hogy a válsághelyzet megoldásában érdemi segítséget kell nyújtani a családoknak! Mert persze ez valóságos, össztársadalmi összefogást és erőfeszítést kívánó feladat, és persze nagyon sok pénz is kell hozzá, a társadalmi tudat megváltoztatásával egyidejűleg. Így hát nem értem, hogy Surján képviselőtársam, aki egyébként
