Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1876 A magyar lakossá g többsége egyébként elutasítja a terhességmegszakítás lehetőségének komoly szigorítását, a legtöbben a segítségnyújtást tartják jó megoldásnak, hogy a krízisbe került nők problémájukat meg tudják oldani, és a válsághelyzet később ne ismétlődjön meg. Hisze n a cél mindannyiunk részéről közös: minimálisra csökkenteni az abortuszok számát. A módszerek tekintetében mutatkoznak komoly eltérések. A most előttünk fekvő törvényjavaslat készítői nem feltételezték, hogy a terhességmegszakítások gyakoriságát a szigorú tiltás ellensúlyozhatná. Mint a történelmi tapasztalatok is mutatják, ez nincs is így, hiszen mindnyájunk előtt ismert az a közhely, hogy a nők két dologért képesek mindenre: azért, hogy legyen gyerekük, és azért, hogy ne legyen. A valóság persze ennél ár nyaltabb, de az igazság csírája benne van ebben a mondásban. Az államnak tehát az a feladata, kötelessége, hogy lehetővé tegye minél több nő számára a gyermekvállalást, gyermeknevelést. Ebbe tartoznak bele például az egészségügyi ellátások, a családtámogat ások, a felvilágosítás. A gyermekvállalást az államnak támogatnia kell minden lehetséges eszközzel. Emellett segítenie kell, hogy a gyerekek ne csak megszülessenek, hanem lehetőségük legyen emberhez méltó módon felnövekedni is. Ez is hozzá tartozik az élet védelméhez. Hiszen egy gyermek vállalása nem egykét évre szól, hanem gyakorlatilag egy egész életre. Működnie kell egy teljes intézményrendszernek, amely a gyermek felnevelését segíti, életlehetőségeit javítja, hogy később felnőttként is be tudjon illesz kedni a társadalomba, és saját gyermekeinek is pozitív példát tudjon mutatni. A felvilágosítás nem jelenthet pusztán annyit, hogy a terhességmegszakításra jelentkező nő figyelmét felhívjuk a lehetséges következményekre. Ide kell hogy tartozzon a gyerekek, fiatalok megismertetése a nem kívánt terhesség elleni védekezés lehetőségeivel, valamint a felelősség kérdésével. Hiszen egy új élet létrejötte ideális esetben két ember közös felelősségvállalását jelenti. Nem elég pusztán a dolog fizikai részével foglalko zni, hiszen legalább ennyire fontosak a lelki tényezők és a gondolkodás. Mindenkinek, aki érzelmi és szexuális kapcsolatban van egy más nemű emberrel, tisztában kell lennie azzal, hogy ez felelősség is. Felelősség a partner iránt, és felelősség az esetleg születendő gyermek iránt. Ebben a kérdésben közösen kellene viselni a döntés terhét férfiaknak és nőknek. Hiszen azt is tudni kell, hogy egy nő nem tekint olyan könnyedén az abortusz kérdésére a saját életében, ahogy azt jó néhány férfi feltételezi, sőt a nagy többségnek komoly lelki válságot okoz e döntés meghozatala. Sértő a beállítás, amely a nőket felelőtlennek, életellenesnek bélyegzi, ha az abortuszt választják végső megoldásként. Valóban, ritkán esik szó a közös felelősségről egy gyermek életre hívás ában, nevelésében. Bármilyen furcsa is lesz ezt néhány embernek hallani, bizony gyakorta fordul elő, hogy a nő nem szeretne gyermeket, de a férfi megtiltja neki a védekezést, és ha teherbe esik, abortuszra kényszeríti. Ugye nehéz ezt elképzelni a XXI. száz ad elején? Pedig ez is egy olyan kérdés - a házasságon belüli erőszak kérdése , amely felett hajlamosak vagyunk elsiklani, pedig nem lenne szabad. A bajt meg kellene előzni, és ehhez hozzá tartozna az is, hogy komolyan foglalkozzunk e témával. Beszédemet nem a saját gondolatommal szeretném zárni. Néhány napja a Szociális és Családügyi Minisztérium egyik munkatársának szájából hangzott el a következő mondat: "El kell dönteni, hogy a bajba jutottakat büntetni akarjuk vagy segíteni akarunk rajtuk." Ez a törvé nyjavaslat szerencsére nem a büntetésről, hanem a segítségnyújtásról szól. Köszönöm. (Taps a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az eddig eltelt vitában, amelyet figyelmesen követtem, három olyan mozzanat van, amelyet szeretnék előrebocsátani. Megegyeztünk abban a parlamenti patkó mindkét oldalá n, hogy az abortusz nem
