Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - GUBICZA TIBOR (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
1873 tenni, hogy az előző kormány négy éve alatt miért nem történt több az oktatási rendszerben. Mert '93ban egyébként elindult ebben egy nagyon komoly munka, magam is ott voltam a kezdésnél. Tehát lehet persze keresgélni, hogy mi történt az alatt a négy év alatt az iskol ákban, és mi történt egyébként. Egyrészt nagyon komoly nevelési kérdésről van szó, mert ahogy azt már számtalanszor, a különféle adatok alapján egyértelműen látni lehetett, a tudás önmagában nem elég. Értékrendre van szükség, ahhoz viszont nevelésre van sz ükség, nem egyszerű felvilágosításra. Tehát azt hiszem, lényegesen több és szélesebb ívű tevékenységről van szó. Azt gondolom, az a megoldás, amelyet a törvény választ és a törvény összefüggésében majd a rendelet, a személy szerinti elérést teszi lehetővé. S erre azért van nagyon nagy szükség, mert attól, hogy egy hormonális fogamzásgátló ingyen van, nem biztos, hogy azt következetesen, minden nap beveszik - és akkor akár ne is lenne. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. T ájékoztatom a képviselőket, hogy még tíz fő vár tízperces normál felszólalásra, ez száz perc. Természetesen még kétpercesek következnek. Megadom a szót Gubicza Tibor képviselő úrnak, Fidesz. GUBICZA TIBOR (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tiszt elt Képviselőtársaim! Ez ismét olyan téma, amelyben egyáltalán nem lehet csak a száraz tényekre támaszkodni, hanem ebben, ahogy előttem több képviselő is foglalkozott a témával, nagy szerepe van az érzelmeknek. Tulajdonképpen ebben az esetben, most, amikor a törvényt hozzuk és vitatjuk, úgy érzem, egy kicsit a szükségletnek megfelelő pótcselekvést is végzünk, mert az elmúlt évtizedek után rákényszerültünk arra, hogy ilyen törvénnyel kelljen foglalkoznunk. Ha - és a "ha" nagyon sok lesz a két percemben... - majd minden fiatal megérik arra, hogy örömmel vállalja a gyermekáldást, és nem tekinti ezt terhességnek - ez a kifejezés se tetszik nekem valahogy, hiszen a magyar nyelvünk olyan szépen mondja az áldott állapotot, s mondja a várandósra, hogy jövője van, od a kellene érniük a fiataloknak, hogy szülővé érjenek. Mivel több felszólaló, Béki Gabriella, s az államtitkár asszony is említette az iskolai nevelés szükségességét, ezt nem vitatom, hanem megtoldom, de nem úgy, ahogy volt rá javaslat, hogy kötelező vizsgá latokat vezessünk be a nem kívánt terhesség kiszűrésére. De a nevelés fontosságánál mindenképpen odatenném eléje a családi fészket. A példa: volt az ellenzéki oldalon olyan képviselő asszony, aki elmondta, hogy ő ugyan a Kádárkorszakban élt, mégis két gye rmeknek adott életet. Megdicsérem, mert valóban odaérett. Sokan vannak ilyenek, de még többen vannak olyanok, akik nem érettek meg a szülői kötelességre. A gyermeket szeretni kell már a fogamzás pillanatában, s várni kell a világra jöttét. Én is azt mondom : az új életet, sajnos, ha el kell pusztítani - hiszen az Alkotmánybíróság visszaadta a szabályozást , ezt meg kell tenni. Szerelemből fakadt gyermekeket és örömmel teli életet kívánok valamennyiünknek! Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Kösz önöm. Megadom a szót Csurka István képviselő úrnak, MIÉP, felszólalásra. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tegnap volt a költészet napja. Azt a költőt ünnepeltük, aki többek között azt a zseniális sort is leírta, hogy "az őssej tig vagyok minden ős." Ez a sor a természet folytonosságát jelenti, amelybe az embernek nem volna szabad beavatkoznia. Olyan társadalmat jelent, amelyet a természet, az Isten képes csak egyesegyedül létrehozni. És ha ebbe
