Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - GUBICZA TIBOR (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
1874 beavatkozunk, ahogy ezt a liberal izmus teszi, akkor magunknak ártunk olyképpen, hogy észre sem vesszük, fel sem fogjuk, csak egyszerűen eltűnünk, mint egy közösség, mint egy nemzet - volt, nincs. Ez a törvényjavaslat, illetve módosítás, amelyet az Alkotmánybíróság javaslatára és a magzatv édő szervezetek harca eredményeként tárgyalunk, valójában a rendszerváltás és egyáltalán egész létezésünk legfontosabb politikai törvényét, rendszertörvényét tartalmazza. (16.30) Beszélhetünk itt válsághelyzetről, beszélhetünk akármiről, tanácsadásról, eg észségügyi megoldásokról, itt, kérem, közvetlenül és nyersen a legfontosabb uralmi kérdés van terítéken. Mi vezeti ezt a társadalmat? A liberalizmus avagy nem a liberalizmus? A konzervativizmus, a kereszténység, az ősi erkölcsök, a nemzet szolgálata - avag y a liberalizmus vezeti? Meg kell állapítanom - annak ellenére, hogy sok felszólalást nagyon nagy örömmel és tisztelettel hallgattam, például Lezsák Sándorét és az MDF minden hozzászólását , hogy a helyzet egyelőre eléggé kilátástalan. A liberalizmus volt az úr ennek a törvénynek az előző változatánál, és a liberalizmus az úr ennek a mostani változatnak az előterjesztésében is, a megszövegezésében, sőt még az Alkotmánybíróság kérdésfeltevésében is, mert csak gyámoltalanul, bizonytalanul mer feltenni bizony os kérdéseket, és nem kívánja, hogy az Országgyűlés határozott választ adjon a kérdésre. Élet, emberi élet a fogamzás pillanatától a magzat? Igen, az. Ehhez kétség sem fér. Mégis van rá lehetőség, hogy ezt az életet a társadalom segítségével, a liberalizmu s elveinek megvalósításaként kioltsák. Ez a helyzet. Ezen változtatni ez a kormány, ez az Országgyűlés - bármennyire ellen fogunk is itt állni néhányan , megmondom előre: nem fog. Nem fog, mert nem mer nekirontani ennek a száz év óta vagy kétszáz év óta é lő és ható liberális világfelfogásnak, hegemóniának, amelyről Molnár Tamás írt könyvet, akit éppen most tüntettek ki Széchenyidíjjal, és aki pontosan leírja ezzel kapcsolatos véleményét is, és természetesen mindenféle magzatelhajtással szemben áll: erkölc stelennek, életellenesnek tartja. Nem lehet itt ma bevezetni egymagában egy ilyen jellegű, szigorított törvényt, mert ahhoz meg kellene változtatni az egész társadalmat, az egész közfelfogást; ahhoz meg kellene változtatni, hölgyeim és uraim, véletlenségbő l, a médiatörvényt is! De világossá kellene tenni, hogy az embernek kötelességee szavazni vagy nem kötelessége! Kötelességee a pénzügyi uralom alatt élnie avagy nem! Ilyen költségvetési törvényekből, amilyeneket ez meg az előző összes Ház elfogadott, az következik, hogy ez a törvény csak ilyen hézagos lehet, és mindenekelőtt a nő önrendelkezési jogát lobogtatja fennen, ami gyönyörűszép szabadságtörvény, liberális törvény - csak éppen nincs sehol a való életben. Ne tessék áltatni magunkat azzal, hogy létez ik a nő önrendelkezése ebben a társadalomban! Nem létezik, mert gyermekkorától olyan nevelést kap, hogy már nem látja tisztán a saját életét sem! Nem látja tisztán azt, hogy életet olt ki vagy sem! Nem igaz, hogy a magyar nők jelenleg is úgy élik meg a mag zatelhajtást, a nagy többség - természetesen tisztelet a kivételnek , hogy gyilkolnának. Sajnos nem, nem úgy élik meg; nem úgy vannak kondicionálva, ugyebár - hogy én is egy ilyen kifejezést használjak. És aztán akkor jöjjenek az anyagiak! Hát van annak a nőnek önrendelkezése, aki ott él egy büdös lépcsőházban? Egymaga nevel már esetleg egy gyereket, és egy zavaros félcsaládból megint gyermekáldás elé nézhetne? De nincs, ezt az egyet sem tudja, mert az az iszákos férje... - és a többi, és a többi. Ez a tár sadalmi valóság, hölgyeim és uraim! Nem lehet azt mondani, hogy ennek a nőnek van önrendelkezése, amikor odarohan a bizottsághoz, és ha kell, kétszer is odamegy, háromszor is odamegy - nem sokat törődik ezzel az egész rendelkezéssel. (Dr. Kökény Mihály: Ni ncs is bizottság!) Mert nem tud, nem mer, nem vállalhat még egyet! Olyan ez a társadalom, hölgyeim és uraim, hogy nem meri vállalni az állam, a közösség, hogy azt az akármilyen módon teherbe esett nőt felemelje, hogy biztosítson számára minden anyagi lehet őséget és minden erkölcsi megbecsülést, pusztán azért, mert így vagy úgy... - természetesen
