Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1844 nem fogadjuk el, hogy a depressziós öngyilkosságba meneküljön? Pedig az is a válságnak a megoldása egy emberi élet feláldozása árán, éppúgy, mint amikor az anya feláldozza a magzatát. K öszönöm. (Taps az MDF és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Ivanics István úr, a Fidesz képviselője. IVANICS ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tisztem megvédeni Lezsák Sándo r hozzászólását, én csupán annyit szeretnék kérni, amennyit magamnak is elvárnék, és én szeretnék megadni minden képviselőtársamnak, hogy különösen ebben a kérdésben, ahol életről van szó, adjuk meg mindenkinek a lehetőséget, hogy esetleg szenvedélyesebben vagy személyes élményekkel fejezze ki magát. Én úgy érzem, Lezsák Sándor elég költőien fogalmazta meg a mondanivalóját ezzel kapcsolatban, és nagyon örülök szinte minden képviselőtársam hozzászólásának - Béki Gabriellától kezdve egészen Hegedűs képviselőt ársamig , akik, úgy érzem, egyértelműen hitet tettek amellett, hogy az abortusz, amiről lényegében a vita folyik, rossz. Volt egy nagyon híres gondolkodónk, aki ezt úgy fejtette ki, hogy rossz az, ami támadás a létezés ellen. Tehát úgy is megközelíthetjük ezt a kérdést, hogy nekünk, törvényhozóknak nagyon nagy feladatunk van most, hogy egy kicsit előrelássunk a jövőbe, hogy a létezésünket milyen módon, a nőknek, az anyáknak milyen módon való segítésével tudjuk megteremteni, hogy ez az ország valóban egy or szághoz méltóan úgy tudja reprodukálni önmagát, hogy méltók lehessünk Európához és az emberiség történetéhez. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor, az MDF képviselő je. Megadom a szót. (14.20) LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a Házban megszólalni nagy felelősség, s különösen, amikor az életről beszélünk, akkor súlyos ez a felelősség. Amikor végiggondoltam mondandómat, szinte előre hallottam a reag álásokat is, s azt is, hogy honnan jönnek ezek a gondolatok. Éppen ezért fogalmaztam meg írásban a válaszomat, mert a püspöki kari nyilatkozat helyesen érzékeli azt a komoly veszélyt, ami abból fakad, hogy még az óvatos rendszerváltó politikusok sem sokat mernek tenni a Kádárkorszak abortuszvívmányait óvó és azóta is érintetlen tömegtájékoztatás ellenében. "Egy ilyen súlyos helyzetben - mondja a nyilatkozat - a törvényhozóknak minden korábbinál nagyobb bátorságra van ahhoz szükségük, hogy szembenézzenek az igazsággal és hogy nevükön nevezzék a dolgokat." Bizony bátorság kell ahhoz, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitájában szembenézzünk a magzati élet kioltását követelő joggal mint hamis szabadságjoggal, és bátorság kell ahhoz, hogy néven nevezzük a legal izált gyilkosságokat mint e törvényből fakadó tagadhatatlan tényeket. A püspöki kar nyilatkozata azt is hangsúlyozza, ezt is idézem: "Az emberi élet ajándék, amely a kezdetétől a végéig szent. Minden emberi élet egyedi, páratlan érték. Ha egy társadalom ta rtósan elszakad ezektől az értékektől, önmagát ítéli pusztulásra." Sajnos az önmagát fenntartani képtelen, pusztuló társadalom nem rémkép, hanem valóság: az évtizedeken keresztül folytatott magyarországi gyermek- és családellenes népesedéspolitika hatására rohamosan fogy országunk népessége, s a bűnöket elkövetők immáron saját nyugdíjas jövőjüket is féltik, és szorgalmazzák a reményeik szerint őket eltartók betelepülését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF és a MIÉP padsoraiban.)
