Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
1845 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Szászfalvi László úr, az MDF képviselője. SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Az imént azon képviselőket hűvös racionalitásra hívta fel egy képviselőtársunk, akik a magzati élet védelme mellett próbáltak dadogó szavakat keresve is hitet tenni. Én azt mondom és azt gondolom, hogy egy ilyen kérdésben, csatlakozva egy előttem szóló képviselőtársamhoz, megengedhető, ha nem hűvös racionalitással próbálunk gondolkodni, hangosan gondolkodni vagy együtt gondolkod ni. Az viszont elfogadhatatlan, hogy ez a hűvös racionalitás hűvös cinizmusba váltson. Én azt gondolom, hogy jó lenne, ha mindenki teljesen nyilvánvalóan, méltóságteljesen és szabadon kifejthetné az álláspontját, de nem lenne jó, ha ez valamiféle olyan kor látozást szenvedne, hogy hűvös racionalitás címszó alatt hűvös cinizmusba váltson. Szeretnék reflektálni Kósáné Kovács Magda képviselőtársunk néhány gondolatára is, aki azt kérte, illetve javasolta, hogy ne csináljunk világnézeti és erkölcsi, illetve filoz ófiai vitát erről a kérdésről, csak hűvösen ragaszkodjunk az alkotmánybírósági határozatnak való megfeleléshez. Én azt gondolom, hogy azért talán a Magyar Köztársaság legmagasabb döntéshozó testületének illő lenne, fontos lenne, hogy ilyen kérdésekben is k icserélje a véleményét, s megfelelő felelősséggel és megfelelő méltósággal a rátestált döntéseket meghozza. Esetenként ez sajnos vagy nem sajnos, de filozófiai magasságokat is kell hogy érintsen, és nagyon szomorú lenne, ha úgy telne a sok kormányzati és p arlamenti ciklus, hogy ez csak az alkotmánybírósági határozatnak való megfelelést jelentheti. 1992ben sajnos ez történt, s úgy tűnik, hogy most is "csak" erről van szó - idézőjelben. Ez nem jó. Bauer képviselőtársunk véleményével egyetértek, az egy emberi szabadság kérdése, hogy nem vállalunk gyermeket, de én azt gondolom, hogy az is a szabadság kérdése, a szabadság választása és döntése, hogy elpusztítunke egy életet. S azt gondolom, hogy ez az igazi nagy kérdés jelen esetben, hogy ez forog fenn. Azt gon dolom, hogy mi a szabadsággal való felelős sáfárkodás mellett kell hogy álljunk: a legnagyobb szabadság az élet választása és az élet melletti döntés. Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásr a következik Surján László úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Szó esett itt a terhességmegszakítást követő lelki válságról, amely nagyon sok nőnél elő fordul. Ennek az oka nem az életpárti - ha szabad így mondani - propaganda, hanem maga az abortusz. Azért ezt ne felejtsük el! Nem lehet vádolni azokat, akik hitet tesznek az emberi élet kezdettől fogva való szentsége mellett, hogy ők okoznák ezt a lelkiis mereti terhet. A Kádárkorszak értékeléséről is egy kis vita bontakozott ki. Én annyival szeretnék ehhez hozzájárulni, hogy megemlítem: ebben a korszakban a második, harmadik gyermeküket váró édesanyák gyakran a hírrel, hogy az orvos megerősítette a terhes séget, együtt kapták meg kérés nélkül az abortuszbizottsághoz való elküldő cédulát. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Ebben a korszakban az iskolában előfordult, hogy arra tanították a gyerekeket, legyenek okosak ebben a kérdésben, mert annak a kis ma gzatnak az eltávolítása csak olyan, mintha egy legyet agyoncsapunk. Azt gondolom, hogy ez is megengedhetetlen. S bizony előfordult, hogy ha a pap a szószékről a terhességmegszakítás ártalmairól beszélt, akkor leparancsolta a hatalom a szószékről. Ez is bel etartozik a Kádárkorszakba, beletartozik a mögöttünk lévő négy évtizedbe.