Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
1843 Erzsébet: Benne van! - Bauer Tamás: Benne van! Lapozni kellene!) Még nem láttam, csak személye sen beszéltem a lengyel egészségügyi bizottság elnökével erről a kérdésről. Akarat kérdése az, hogy a törvényhozás, amely példát mutat, példát kell hogy mutasson a nemzetnek, az élet mellé teszi le a voksát, vagy pedig arról vitatkozik, hogy milyen körülmé nyek között engedi meg az élet elpusztítását. Erről folyik most a vita, és sajnálatos módon mindenki csak az abortuszról beszél, nem arról, hogy még milyen lépéseket lehetne tenni az életnek a védelmében. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP so raiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Hegedűs Loránt úr, a MIÉP képviselője. IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP) : Köszönöm a szót. Csatlakozva az előttem szólóhoz, szeretnék reagálni a hűvös racionalitás követelményére. Minden hűvös racionalitás nélkül azt mondom, hogy élethalál kérdésében ezt elvárni: arcátlanság. Az abortusz engedése talán nem abortuszpárti álláspont, kedves Béki Gabriella? (Béki Gabriella: Nem!) Nem! Nagyon téved, pontosan az! Mint ahogyan az is, hogy lelki terro rról beszélnek akkor, amikor egyáltalán halványan felmerül az egyházak és a magzatvédő társaságok bevonása a lelki tanácsadás szolgálatába. Nemzetközi példák - Romániát emlegetik. Valóban - csatlakozom az előttem szólóhoz , Lengyelországot és Írországot i s lehetett volna idézni, de lehetett volna, mondjuk, Izraelt. Ilyenkor miért nem példa? Máskor példa, ekkor nem? A polgár dönt? Nem hiszem. Talán az életellenes gépezet dönteti el, már eleve manipulálva a polgárban azt, hogy mit hozzon, mert az életellenes álláspont az, ami állandóan megszólal a tömegtájékoztatási eszközökben. Ezt az életellenes álláspontot és halálgépezetet kellene nekünk közös erővel leállítani, ehelyett önök a nők önrendelkezési jogáról beszélnek. Az az önrendelkezési joggal abban a pill anatban él, amikor élettársi kapcsolatot vagy házastársi kapcsolatot létesít, ha pedig ilyen jellegű önrendelkezéssel nem élhet, az etikai indikáció számít. Ha megerőszakolás történik, abban az esetben engedélyezhető az abortusz. Ezt még a MIÉP álláspontja sem vitatja önmagában véve. Hát akkor mit beszélnek önök?! (Taps a MIÉP és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Kelemen András úr, az MDF képviselője. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm, elnök úr. Két dologhoz s zeretnék nagyon röviden kapcsolódni. Az egyik az, hogy a kommunista diktatúrának mi köze van ehhez a kérdéshez. Az, hogy természetessé tette 1957ben. És a dátum nem véletlen, hogy pont '57ben, amikor egy nép volt beszorítva egy zsákutcába, és látszólag k iút mutatkozott arra, hogy valahogy az egyéni körülményeket könnyebbé tegye maga által, a születendő életek rovására is. Ez tény, mindenféle egyéb bizonyíték nélkül és a legridegebb hangon is, bizony, az összefüggések nem tagadhatók. A kérdés másik része a z, éppen ezzel összefüggésben, hogy vajon tényleg a polgár dönte. A polgár döntését én egy esetben tudom elfogadni, akkor, hogyha megfelelő információk alapján tud dönteni. Mindig itt szokott megcsúszni a kérdés, mert azt mondjuk, hogy a polgárok így vagy úgy döntenek, de nincs a kezükben elfogulatlan, többirányú és megfelelő információ. Itt van például az a rendkívül érdekes eset, hogy az élet tisztelete szempontjából a polgárok hajlandók úgy dönteni, hogy az emberi élet a fogantatással kezdő dik, amint erre számos kérdőíves vizsgálat utal, ugyanakkor a polgárok többsége mégis elfogadhatónak tartja a kezdődő emberi élet kioltását. Ha ez így van, akkor miért van a mi törvénykezésünk, amelyik a polgárok akaratára kellene épüljön az emberi élet ki oltása bűncselekmény esetében. Vagy miért van az, hogy válság esetében
