Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
1835 alkotmányosan megalapozhatja a terhesség megszakítását. A döntés, amely előttü nk áll, a válsághelyzet kezelésével kapcsolatos, a válsághelyzet fogalmának értelmezésével, illetve azt a kötelezettséget rója a törvényhozóra, hogy az állam életvédelmi kötelezettségének érvényesítésére találja meg a megfelelő jogi megfogalmazást. Ennek e llenére mégis belemerültünk az alapkérdések szenvedélyes vitájába; annak a vitatásába, hogy meddig terjed az anya önrendelkezési joga, és az anya emberi jogainak, önrendelkezésének érvényesítése indokolhatjae a magzat életének kioltását. Ezért magam is - Béki Gabriella figyelmeztetése ellenére - kénytelen vagyok emberi jogi oldalról megközelíteni a benyújtott törvényjavaslatot és az Alkotmánybíróság döntését négy témakörben. Először: úgy vélem, hogy az olykor szenvedélyes vitában egymásnak feszülő nézetek, az egymást kizáró álláspontok az alkotmánybírósági határozat kétrétegűségében gyökereznek. Ebből a kétrétegűségből származik az a tény, hogy az egymással gyökeresen szemben álló nézetek vallói is tudnak az alkotmánybírósági határozat szövegéből saját állá spontjukat alátámasztó mondatokat idézni. Az Alkotmánybíróság ugyanis nem mondja ki, hogy a magzat ember, visszautasítja az erre irányuló indítvány vizsgálatát. Ezzel szemben viszont többször hangsúlyozza, hogy az egyedi emberi élet a fogantatástól kezdve folyamatos. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tisztem, sem időm, sem szakmai felkészültségem nem elegendő arra, hogy ezzel a megállapítással szemben filozófiai, természettudományos érveket vonultassak fel. Mégis hadd jegyezzem meg - és erre a szakirodalomban bőséges adalékok vannak , hogy a fogantatás pillanatától az élet nem egy minőségű egyedi emberi élet. Hogy egyetlen példát mondjak: a terhesség hetedik napja előtt nem dől el, hogy egy vagy több emberi élet jön majd a világra, tehát hogy a terhesség ikert erhessége. Az emberi élet másik végpontja, a halál relativitását a filozófia, a természettudomány és a jogalkotás is elismeri; ma az agyhalál időpontjához köti az emberi élet megszűnését. Nagyon nehezen tudok választ adni arra a kérdésre, hogy vajon miért nem köthető vagy miért ne lehetne köthető az emberi élet születése az idézőjelben mondott agyszületéshez, tehát a terhességnek azon időszakához, amikor a központi idegrendszeri, agyi működés létrejön. Ezt a szakértők a fejlődés fokozataitól számítva a 81 2. hétre teszik. Az alapellentmondás, amelyre utaltam, látványosan megmutatkozik Lábady Tamás alkotmánybíró különvéleményében és Holló András párhuzamos indoklásában. Mivel Lábady Tamást a vezérszónokok közül többen is idézték, hadd idézzem én most Holló A ndrást! (13.40) "Az alkotmány 54. § (1) bekezdése, miszerint minden embernek vele született joga van az élethez és az emberi méltósághoz, úgy értelmezhető, hogy az alkotmány határvonalat kívánt húzni a megszületett ember, az emberi élet és az úgynevezett p otenciális élet, magzati élet közé, és csak az előbbiről rendelkezett. Ehhez képest értelmezem az alkotmány »minden ember jogképes« kitételét is." Holló András szerint az egyetlen alkotmányos megoldás az előbbiek értelmében, hogy az anya válsághelyzete is abortuszindikáció lehessen. A törvényalkotó mégis vergődik az egymásnak ellentmondó alkotmánybírósági megállapodások között, hiszen a nő válsághelyzetét, mint abortuszindokot az Alkotmánybíróság nem minősíti alkotmányellenesnek, és mégis eleget kell tennie annak az életvédelmi kötelezettségnek, amelyet viszont az Alkotmánybíróság kötelezően előír. (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A második megjegyzésem nagyon rövid lesz és megint Holló András párhuzamos indokolásáb ól egy mondat, az utolsó: "A terhes nő személyes döntésének erkölcsi megítélése az alkotmányjog határain kívül esik." Ebből következően - és ezt már én mondom - kívül esik a törvényhozók kompetenciáján is. Ezért szeretném óvni a parlamentet, a törvényhozók at a szenvedélyes érveléstől és az erkölcsi minősítéstől. Hiszen a terhességmegszakításhoz való viszony sajátos lelkiismereti,
