Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP):
1836 tudati törésvonal a társadalomban, és a szenvedély csak indulatokat gerjeszt, amelynek következményei beláthatatlanok. A harmadik megjegyzésem címe talán az lehetne, hogy a tanácsadás és a nők emberi méltósághoz való joga. Mint mondtam, az Alkotmánybíróság a nő súlyos válsághelyzetét abortuszindoknak tekinti. Ebből következően az anyán és apán kívül minden harmadik személynek csak a krízis feloldásában lehet szerepe, és a krízisfeloldásban az Alkotmánybíróság kitüntetett szerepet ad a tanácsadásnak. A tanácsadásnak azonban szigorú szakmai és etikai követelményei vannak. A segítség csak bizalmon alapulhat, és ehhez a tanácsadó részérő l ítéletmentes pozíció szükséges. A tanácsadás azonban kötelező jellegű, és ebben a kötelezésben megint megjelenik az alkotmánybírósági határozat kétrétegűsége. Az állam ugyanis nem mondhat le arról, hogy az abortusz társadalomra veszélyességét fenntartsa. Ezzel részben ellentmondó módon az állam nem hozhat senkit olyan helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával - mindkét mondatom az Alkotmánybíróság határozatából való. Ezért a kötelező tanácsadás szakemberei meglehetősen keskeny mezsgyén egyensúlyoznak majd, hiszen együtt kell működniük a krízis feloldásában, meg kell nyitniuk a gyermek megtartásának és felnevelésének perspektíváit, ezzel az állam helyesnek tartott nézeteit kell támogatniuk, és mindemellett nem korlátozhatják aránytalanul az anya magáns zféráját, és nem sérthetik lelkiismereti szabadságát. Nem irigylem őket a teendőikért. A tanácsadásra vonatkozó törvényalkotói szándékkal egyetértek, de osztom képviselőtársaim kétségeit a megvalósítás várható minőségével kapcsolatban, és hozzáteszem, hogy a törvényhozó nem él azzal a lehetőséggel, amelyet pedig az Alkotmánybíróság kimond, hogy tudniillik a kérőlap kitöltéséig a tanácsadást igénybe vevő nő megőrizheti a névtelenségét. Végül egyetlen mondatot a civil szervezetek szerepéről: nem egyértelmű eb ben a törvény, a civil szervezetek részvételéről a válságkezelésben szabály rendelkezik majd. Én pedig úgy vélem, hogy teljesen egyértelművé kell tenni a tanácsadásra jelentkező nő személyi autonómiáját, és egyértelművé kell tenni, hogy pszichikai nyomás s enki részéről nem érheti, a civil szervezetek részéről sem. Végül negyedikként, a Magyarországon tartózkodó külföldi nők emberi jogairól: a törvény kiterjeszti a válsághelyzetben végrehajtandó abortusz lehetőségét a bevándorlókra és a tartózkodá si engedéllyel rendelkezőkre. Nem mondom el, hogy milyen más törvényekkel való összefüggésben, de ez egyben azt is jelenti, hogy a menekültek, a menedékesek és a befogadottak igénybe vehetik a terhességmegszakítás e lehetőségét. Nagyon nehéz már kiterjeszt eni e lehetőséget azokra, akiknek a menekültügyi eljárása folyamatban van, és egészen biztosan nem terjeszthető ki a lehetőség azokra a külföldiekre, akik nem kaptak menedékjogi védelmet, de különböző okok miatt, az idegenrendészeti törvény szerint nem uta síthatók ki az országból. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek az emberek, ezek a nők Magyarországon a közösségi szállásokon és más helyeken nagyon gyakran kerülnek embertelen helyzetbe. Azt kérem mindannyiuktól, hogy legalább e vonatkozásban segítsük őket hozz á ahhoz, hogy önrendelkezési jogukat ne csorbítsuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Hegedűs Mihály úr, a Független Kisgazdapárt képvisel ője. Megadom a szót. DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon nehéz szó nélkül hagyni ebben a nehéz kérdésben Kósáné képviselőtársam lelkiismeretaltató hivatkozását, amelyben az agy különböző fejlettségére hivatkozik. Az Alkotmánybírós ág sajnálatos módon nem határozta meg az emberi élet kezdetét - a befejeztét igen , ezt rábízta a parlamentre. Nekünk lelkiismeretünk szerint döntenünk kell. De ne
