Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az ülésnap megnyitása - A villamos energiáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
1830 A Környezetvédelmi Minisztérium szintén lehetőséget teremtett arra, hogy az alternatív energiahordozókat bevonják az energiatermelésbe, ugyanakkor a múlt évben egyetlenegy pályázat nyert, egy biomasszaégető mű támogatása, tehát tulajdonképpen szétsz órt pénzek vannak a gazdaságban, amiket ennek a támogatására lehetne fordítani, és mondjuk azt, hogy tulajdonképpen környezetkímélő módon lehetne kezelni, ha egységes helyen lennének meg ezek a pénzek a piacon. Csakhogy amíg mi csak az egyetemeknek adunk t ámogatást a kutatásra, és nem adunk támogatást a gazdaság szereplőinek, mármint a vállalkozóknak és a felhasználóknak, addig ez nem fog elterjedni, mert a problémát az jelenti, hogy harmincéves megtérülési időre senki nem ruház be pillanatnyilag Magyarorsz ágon, akármilyen piacról is van szó. A megtérülési időt kell rövidítenünk, ez pedig azt jelenti, hogy valamilyen támogatási rendszert ki kell alakítanunk, két viszonylatban, egyrészt az energiafelhasználás hatékonysága viszonylatában, másrészt az energiate rmelésben, ahol az alternatív energiáknak sokkal nagyobb jelentőségűnek kell lenni. Amíg NyugatEurópában 90 százalékos áron veszik vissza a megtermelt alternatív energiát, addig Magyarországon ez 10 százalék. Az eltérés kissé - fogalmazzunk úgy - jelentős , és ilyen viszonyok között nem várható el a vállalkozóktól az, hogy beruházzanak, nem várható el az a lakosságtól, hogy energiatakarékos szempontokat érvényesítsenek. Ami a társadalmi szolidaritást illeti, amit Takács Imre képviselőtársam mondott, az nagy on szépen hangzik. A problémát én ott látom, hogy addig, amíg az előző kormányzat uralta a terepet, ez fel se merült kérdésként, sajnálatos módon, és a kompenzáció is - fogalmazzunk úgy - gyenge lábakon állt. Az, hogy miért nem szólt hozzá az én véleményem szerint eddig a szakszervezet az energiaszektorban végbemenő változásokhoz: feltűnő, egyszerűen érthetetlen! Nekünk nincs gondunk a szakszervezetekkel, mi azt mondjuk, hogy a szakszervezetekre alapvetően szükség van. De miért nem szólalt meg a szakszervez et abban az időben, amikor eladták az energiaszektort? Az energiaszektor árviszonyai alapvetően határozzák meg a gazdaság árviszonyait. Érthetetlen a számomra, hogy hallgattak. És most, amikor két évvel a - fogalmazzunk úgy - második rendszerváltás után ho zzá próbálunk nyúlni ezekhez a kérdésekhez, akkor elkezd üvölteni a teljes szakszervezeti rész, hogy "elnézést kérek, de ezt nem kértük". Akkor kérték, amikor eladták az energiaszektort? Akkor kérték, amikor ezeket a szempontokat, se a környezetvédelmi, se az egész energetikai felhasználási részét nem vették figyelembe? Nem vették figyelme az energiahasznosítást, elnézést kérek! Senki egy árva szót nem szólt szakszervezeti részről! Most egyfolytában azt halljuk: mert a szegényebb néprétegek. A szegényebb né prétegek annak a levét isszák, amit az elmúlt időszakban, az elmúlt ciklusban elkövetett az a párt, illetve az a kormányzat, amelyiknek az lett volna a szerepe, hogy a szociális szolidaritást emelje a zászlajára - nem emelte! Egyszerűen nem foglalkozott ve le. Eladták az egész energiaszektort, egy az egyben, most pedig reklamálnak, hogy milyen áron kell visszavásárolni. Ilyen áron, hölgyeim és uraim! Ez az ára annak, hogy mi privatizáltunk, hogy mi eladtunk mindent a talpunk alól. Köszönöm szépen. (Taps a Fi desz és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, MIÉP. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Köszönöm szépen. Én egyetértek Danka Lajos képviselőtársammal, és osztom is a véleményé t, hasonlóképpen gondolkodunk. De magam is, vagy akár a frakciónk bármelyik képviselőjét nézem, amikor az energiaszektor privatizációja megtörtént 1995ben, tiltakozásunkat fejeztük ki, bár nem voltunk még frakcióként benn a parlamentben. Azonban egy olyan kérdés is felvetődik, hogy akkor ezt miért kell folytatni.
