Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 8 (117. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KISS ANDOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
179 törvényjavaslatban egykét helyen visszaköszön az akkori biz ottsági üléseken megfogalmazott kívánalom. Tisztelt Ház! A törvény bizottsági vitája során az előterjesztő nem kerettörvényként aposztrofálta ezt az előterjesztést, bár az előttem szólók és maga a miniszter úr is mindenképpen kerettörvénynek nevezte. Én is ezt tudom megerősíteni, mert ez a törvény átfogóan szabályozza a hulladékgazdálkodás területét, de a részletek kidolgozását alacsonyabb szintű jogszabályokra bízza. Ha összeszámoljuk, ez a törvény összesen 59 paragrafust tartalmaz, és ebben legalább 35 fe lhatalmazást találunk különböző jogszabályok megalkotására, vagyis szinte minden paragrafusra jut egyegy felhatalmazás. Számomra ez azt jelenti, hogy a törvény mindenképpen egy kerettörvény - és ebben látom a törvény alkalmazásának a veszélyét is. Ugyanis ha a törvény nem tartalmaz konkrét szabályozásokat, az alacsonyabb jogszabályok már elmehetnek lobbiérdekek irányába, meghatározhatja a végrehajtását a pénzelosztás, a pénz rendelkezésre állásának a lehetősége, külső és belső kényszerek is vagy meglévő ké nyszerek. A meglévő kényszerek alatt a jelenlegi állapotot értem, hogy ebből kell kiindulni, ebből kell valamilyen gyökeres változtatást végrehajtani, és sajnos a meglévő állapotok nagyon gyakran konzerválhatják a jelenlegi állapotot. (11.30) Az előttem sz ólókhoz hasonlóan én is azt tudom megerősíteni, hogy célszerű lett volna, ha a megalkotott jogszabályokkal együtt tudtuk volna látni ezt a szabályozási rendszert. Az előterjesztő tájékoztatása szerint ezek a jogszabályok folyamatosan készülnek, és a törvén y hatálybalépésének idejére már rendelkezésre fog állni a teljes szabályozási rendszer. Kérem a tisztelt miniszter urat, hogy erről a munkáról folyamatosan tájékoztassa az első helyen kijelölt környezetvédelmi bizottságot, illetve a többi illetékes bizotts ágot, valamint a témával foglalkozó képviselőket, különben a törvény kieshet a törvényhozói kontroll alól. Tisztelt Ház! Rátérve a törvényjavaslat részleteire: elolvasva az előterjesztést, először is azon gondolkoztam el, mit is jelenthet a hulladék. A köz napi ember számára talán egyszerűen szemetet, eldobandó valamit jelent, amitől meg kell szabadulnia; más számára a termelő tevékenysége során keletkező fel nem használható anyagmaradványt jelent; egy egészen szűk kör számára pedig talán még nyersanyagot is jelenthet. De mit mond a törvény? "Bármely, az 1. számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles." Ez végül is takarja a hétköznapi jelentést, amit én is megfogalmaz tam magamban, a részletek nyilván az úgynevezett 1. számú mellékletben rejlenek, amely 16 pontban sorolja fel - igen átfogóan - azt a kört, amelyet a törvényjavaslat végül is hulladéknak tekint; természetesen kiki maga is találhat még ebben a 16 pontban o lyan megfogalmazást vagy kategóriát, amit jómaga hulladéknak kíván tekinteni. Miért is kell nekünk a hulladékgazdálkodással foglalkozni? - ez volt a következő kérdés, amit megfogalmaztam magamban. Azért, mert túl sok képződik belőle, amivel nem tudunk mit kezdeni. Sajnos a fogyasztói társadalmak előretörésével exponenciálisan megnőtt a keletkező hulladék mennyisége, azon belül is a csomagolóanyagok túlzott elterjedése, a csomagolóanyagok mellett a különböző műanyag hulladékok, ezen belül talán a legveszélye sebb a PVChulladék elterjedése. A termelés növekedésével megnőttek a termelés hulladékai, ezek is nyilván két kategóriában: az egyszerűbben kezelhető hulladékok és a veszélyes hulladékok. Ha 2030 évre - vagyis a gyerekkoromra - visszatekintek, akkor még egészen más volt a helyzet, pedig az a 2030 év nem túl régen volt. Akkor még a tejet kannában lehetett megvásárolni, szinte mindent visszaváltható üvegben kaptunk, aligalig keletkezett a háztartásban hulladék, és azokat a hulladékokat is a család, édesan yámék, illetve nagyszüleink tökéletesen fel tudták használni odahaza: volt, amit természetesen eltüzeltek, volt, amit állatok etetésére használtak fel, szinte aligalig maradt olyan dolog, amit ki kellett volna dobni - talán egyedül a májkrémes doboz volt olyan, amivel az akkori háztartásokban nem volt igazán mit kezdeni, bár fánk szaggatására azt is tökéletesen fel lehetett használni.
