Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 8 (117. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KISS ANDOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
180 Ha ma körültekintünk és megkérdezünk egy fiatalt, hogy mit tud tenni a hulladékkal, azt mondja: bedobja a kukába. Számára a hulladékkezelés abból áll, hogy vagy ledobja a szemétledobón, vagy talán, esetleg a jobban neveltek bedobják a szemeteskonténerbe vagy a kukába. De amikor bemegy az üzletbe és a napi sörbetevőjét kell megválasztania, akkor valószínűleg ösztönösen a dobozo s sör felé fog nyúlni, mert csak nem fog majd valamikor is bajlódni azzal, hogy a sörösüveget visszaváltsa! Itt jön a leglényegesebb kategória, amit én a törvényjavaslat során magamban megfogalmaztam: a tudatformálás, amiről kisgazda képviselőtá rsam, TuriKovács Béla is megemlékezett röviden. Hogyan lehet változtatni ezen a tudaton, hogy minden állampolgárnak a tudatában benne legyen: hogyan tudja megoldani a hulladék problémáját? Ehhez nem elegendő csak az, hogy az iskolában tanítják a gyerekeke t - ez nagyon fontos, mivel a gyerekek a legfogékonyabbak erre; talán ezen a területen állunk a legjobban. A tévében, a rádióban, a sajtóban is mindenütt folytatni kellene ezt a környezeti nevelést, de talán a legesleglényegesebb a szájpropaganda vagy az egymás nevelése lenne. Manapság az emberek egymásnak már köszönni sem nagyon köszönnek, akkor hogyan vennék azt a bátorságot, hogy rászóljanak az utcán szemetelőre, hogy: te, miért dobod el a csikket vagy miért a fűre dobod a sörösdobozodat, miért nem a sz emeteskukába? Ezen kellene bizony változtatnunk, hogy meg merjük mondani állampolgárainknak: ejnyebejnye. Egy német példát említettem a bizottsági ülésen, talán megérdemli a nyilvánosság is, hogy elmondjam: amikor Németországban építésvezetőként dolgoztam , ott szelektíven kellett gyűjteni az építési hulladékot, külön konténerben a fát, a téglatörmeléket, a műanyag hulladékot. Ugye, a jó magyar munkásoknak ez a háromfelé szelektálás nem nagyon ment, így folyton belekerült a fáskonténerbe a műanyag hulladék, illetve bármilyen kombinációban a hulladék, ezért az ottani hulladékudvar természetesen nem a szokásos díjösszeget számlázta a cég felé, hanem annak a tízszeresét, lévén hogy nekik kellett szétválogatni azt a bizonyos hulladékot. Aztán egyik nap csörög a telefon, felhív a hulladékudvar vezetője: Kiss úr, az rendben van, hogy önök kifizetik a százszoros díjat, de nem vagyunk hajlandók tovább önök után válogatni a szemetet - azonnal vigyek ki két embert, aki a fáskonténerből kiválogatja a műanyag hulladékot, mert tanuljuk meg egyszer s mindenkorra, hogy a fáskonténerbe nem való a műanyag hulladék. Kérdezem én: hol tartanak a magyarországi építőipari vállalatok, hol van ez a szemlélet még ma Magyarországon? Ezért tartom nagyon fontosnak a tudat formálását. Mik re terjedjenek ki ezek? Először is a felelősségre, arra, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk, mindenki azt érezze a kötelességének, hogy a hulladék mennyiségét csökkentse. Nagyon fontos a törvényben megfogalmazott cél is, a gyártók felelőssége, a for galmazók felelőssége; ezt mindenképpen erősíteni kell. Fontos elv "a szennyező fizet" elv is, valamint az, hogy mindenki megpróbálja a hulladékot mint nyersanyagot tekinteni. A törvényjavaslatból leginkább én egy koncepciót hiányolok, hogy mi legyen a hull adékkezelés koncepciója. Mik lehetnek a lehetőségek? Az egyik jelenlegi, megszokott állapot az, hogy gyakorlatilag minden hulladékunkat valamilyen lerakóra visszük ki. A másik koncepció lehet az, hogy a hulladékainkat egyszerűen energianyerési céllal, magy arul: elégetjük. A harmadik ilyen koncepció lehet a szelektív hulladékgyűjtés, ennek is két formája: vagy a helyszínen történő szelektálás, vagy egy valamilyen telepen való szétválogatás. És nyilván a negyedik koncepció az újrahasznosítás. Ezek közül nyilv án meg kellett volna határozni valamilyen prioritást, azt, hogy mit tekint a jelenlegi kormányzat ezek közül az elsődleges prioritásnak. Számomra ez ebből a törvényjavaslatból nem derül ki teljes mértékben. Nem derül ki belőle az sem, hogy a hulladékot min t nyersanyagot hogyan kívánja a jelenlegi koncepció szerint felhasználni, illetve hogy ennek hány százaléka kerülne újrafelhasználásra. Összességében - mivel az időm eléggé elment, a többi részét nyilván az általános vita folytatásában kívánom elmondani - a Magyar Igazság és Élet Pártja a hulladékgazdálkodási törvényt mindenképpen általános vitára ajánlja, lévén hogy ezzel a törvénnyel késlekedni a továbbiakban már
