Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló törvényjavaslat; valamint az állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1649 Az ÁSZ a parlamenti vizsgálatot követően ebben az ügyben 1998 szeptemberében el készítette a jelentését, ennek 6. oldalának első bekezdésében világosan olvasható, hogy a Magyar Demokrata Fórum 2237 négyzetméterrel, míg a Fidesz 2672 négyzetméterrel több ingatlantulajdont kapott székház címén, mint amennyi a törvényi felhatalmazás alap ján neki járna. Vessük csak össze azokkal az adatokkal, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek! (Dr. Répássy Róbert: Az egy másik törvény!) Igen, ez igaz! Ez igaz, hogy az egy másik ügy, csak sajnos én azt hiszem, hogy ebben az esetben nem lehet megtenn i, legalábbis aki korrektül szeretne eljárni (Dr. Répássy Róbert: Az nem állami ingatlan!) , nem teheti meg, hogy azt mondja, hogy csak azt nézzük meg, hogy mi van a jobb zsebedben. Nézzük meg azt is, hogy kinek mi van mindkét zsebében, és utána teremtsünk igazságos helyzetet! Szóval az a két párt, amelyik a '90es évek elején meglehetősen furcsa és akkor még titkolt körülmények között megkapta ezt a két székházat, amit egyébként soha, egyetlenegy percig nem használt, hanem a megszerzéssel egy idő ben az elidegenítéséről is döntött, nagy valószínűséggel egyik párt politikusai közül sem járt soha senki egyetlen percig sem ezekben az úgymond székházakban. Szóval ezek az ingatlanarányok azt mutatják, hogy csak ezzel a székházzal, a három székházzal a k ét párt nagyobb ingatlan tulajdonjogához és az értékesítésből adódóan pénzösszeghez juthatott hozzá, mint amennyit összesen Budapesten adni kívánnak a parlamenti pártoknak e törvényjavaslat alapján. Szóval, rögtön megvan a magyarázat, hogy miért kellett il yen módon rendezni ezeket az ügyeket. Ha már a két törvényjavaslatot említettem, meglehetősen furcsa az is, hogy miért kerül két javaslat elénk. Azt hittem, hogy a kormány tisztelt képviselőjének expozéjából ez majd kiderül; nem lettem tőle okosabb, én mái g sem értem, hogy ezt miért kettő darab törvényjavaslatban kell előterjeszteni, főleg úgy nem, hogy vannak olyan részei a törvényjavaslatoknak, amelyek szó szerint megegyeznek, néhány bekezdés szinte szó szerint azonos a másikkal. Tehát mindezek alapján, f igyelembe véve, hogy milyen nagyon súlyos problémái vannak a törvényjavaslatnak, a törvényjavaslatoknak, én úgy gondolom, azon kellene gondolkoznunk, és meg kellene fontolni, hogy nem lennee célszerűbb visszatérni erre az albizottsági tevékenységre, amely nem húzódna tovább, mint amennyire a törvényjavaslat vitája húzódik meggyőződésem szerint. Ebben az albizottságban is be tudnánk fejezni a munkát, és megoldhatnánk azt a problémát, amely egyre súlyosabb gondot jelent, azt, hogy a mai magyar közéletben egy szerűen megszűnik a párbeszéd, a parlamentben nem folyik érdemi vita, mert csak durva leszavazása folyik az ellenzéknek, és ez semmiképpen sem vezethet jóra. Eddig egyedül - legalábbis emlékezetem szerint - Csiha Judit képviselő asszony beszélt arról, hogy vajon milyen többséget igényel ez a törvényjavaslat az elfogadásakor: egyszerű többséget vagy kétharmados többséget. Furcsa módon a kormánypárti képviselők, bár úgy egyébként szokták, de a bizottsági ülésen ezt a témát nem vetették föl. Nem tudom, miért, de én úgy gondolom, hogy erről is időben kellene tárgyalnunk. Nekem nincsen egészen határozott véleményem, de hajlok afelé, hogy ez a törvényjavaslat 50 százalékos, tehát egyszerű többséget igénylő törvényjavaslat. Ebben tehát nem biztos, hogy mindannyian egyetértünk. Én egy másik alkotmánybírósági határozatra szeretnék hivatkozni, a 4/1993as határozatra - II. hó 12ei határozat ez , amely erről a kérdésről viszonylag egyértelmű fejtegetést tartalmaz. Tehát lehet, hogy önök, a kormánypárti többség alkotmá nyosan járnak majd el akkor - ezt persze még nem tudhatjuk, de lehet , ha egyszerű többséggel elfogadandó törvényjavaslatokat kívánnak majd elfogadni. De ettől még lehetne igazságosan és tisztességesen eljárni a parlamentben, mert ez önmagában még nem ala p arra, hogy ilyen durva módon fölborítsunk olyan korábban kialakult konszenzusos viszonyokat, amelyeket most a kormány és a kormánypárti többség kíván tenni. Mindezek alapján én a magam részéről még azt sem tudom mondani, hogy nem fogadjuk el a törvényjav aslatot, és azt sem, hogy ezt ellenezzük; a későbbi vitától és az esetlegesen elfogadandó
