Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló törvényjavaslat; valamint az állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1650 vagy el nem fogadandó módosító javaslatoktól tesszük függővé a szavazatunkat. Mindenesetre sokkal jobban örülnénk annak, ha visszatérnénk a normális párbeszédhez, és nem azt a durva politikát folytatná a kormánypárti többség, mint amit tesz. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Tóth István: Hajrá, Vancsik!) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. (Közbeszólások.) Hozz ászólásra következik Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP vezérszónokaként. Kérem képviselőtársaimat, hogy türelemmel hallgassák végig következő vezérszónokunkat is! Öné a szó, képviselő úr. FONT SÁNDOR , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Nagy tisztelettel adtam át az elnök asszonynak tíz másodpercet... - de már megkaptam újra. Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A most elénk terjeszt ett T/2365ös és 66os törvényjavaslat, úgy gondolom, egy komoly társadalmi igazságérzetnek szeretne megfelelni, ez pedig a kivételezettség körének a rendezése. Önök jól tudják, hogy amikor a kivételezettség köréhez jutunk, mindenki rettentő érzékenyen rea gál erre, hiszen a magyar történelemben számos példa volt, amely a kivételezettség esetét negatív színben kellett hogy föltüntesse, és így is élte meg az ország. A leginkább figyelemreméltó: az utóbbi, magát szocialistának valló rendszer volt a kivételezet tségek netovábbja. Abban a körben mindent lehetett az akkori uralkodó pártnak és a hozzá közel álló hatalmi elitnek, nem számított, hogy van törvény, nem számított, hogy kikkel mit lehet tenni, a kivételezettség jogkörével élve, íratlan jogkörrel ugyan, de mindent megtehetett. Általában a leginkább irritáló egy társadalomban az emberek számára, a társadalom számára, ha kivételezettség van. Erre rettentően érzékenyek vagyunk, és ez az érzékenység az, amely a kormányt arra ösztönözte, hogy ebben a kérdéskörbe n is rendet kellene teremteni. Nyilvánvalóan fölmerül a kérdés, hogy hogyan lehet még a '90es rendszerváltás után is kivételezettségről beszélni, mert sokan azt gondoltuk, hogy a rendszerváltással együtt a kivételezettség jogköre is megszűnik azok részére , akik addig abba beletartoztak. Valóban, ez egy szándék még most is, hogy így fogalmazzak, mert döntő többségében ugyan megszűnt, de maradtak még eseti példák. Ilyen eseti példa a pártok számára ingyenes használatú állami tulajdonok kérdésköre. Lényeges, ebben a kérdéskörben elgondolkodtató, hogy ezzel miért nem foglalkoztak '90ben. Úgy vélem, hogy az akkori kerekasztaltárgyalások és az alakuló magyar demokrácia érdekében nem mertek feszegetni egy olyan érzékeny kérdéskört, amit talán kellett volna, de a z akkor egyezkedő pártok - mind az ellenzékiek, mind az akkori kormánypárt - úgy látták jónak, ha ezt a kérdéskört meghagyva nem veszélyeztetik az addig meghozott egyezségnek a fő eredményeit, és ezáltal a demokrácia alapintézményeit ki lehet dolgozni, meg lehet teremteni. (11.30) Mondhatnánk azt, hogy természetesen nagy öröm, hogy '90ben olyan simán történt meg a rendszerváltás, és nem esetleg egy erőszakosabb változat alapján. Az előttünk felszólalók körében - és főleg az érintettek körében - elhangzott az alkotmányossági aggály kérdése. Kérem szépen, önök jól láthatják, hogy a kormány pontosan tudja ennek a súlyát, és Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszony gondoskodott arról, hogy az igazságügyi tárca is végigkísérje ezt a vitát, mert úgy gondolja, az alkotmányossági kérdésben is megállja a helyét ez a törvénytervezet, amelyet én meg is szeretnék indokolni ezzel egyetértően, hogy miért is van ez így. Való igaz, az Alkotmánybíróság többször foglalkozott a kétharmados, 50 százalékos kérdéskörrel, és
