Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló törvényjavaslat; valamint az állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1643 kiutalások jórészt ma is élnek. Ezen az alapon a pártok több mint 700 ingatlant használnak. Ez év elejéig döntően ingyen használták őket, s ebből a Magyar Szocialista Párt mindössze ötvenet. Másodszor és harm adszor az Antallkormány osztott ingatlanokat. A második osztás - és ennek utóéletéről szólnak az előttünk lévő törvényjavaslatok - lényeges átalakulással, de máig üzemel. A harmadik osztás már furcsára sikerü lt, ekkor ugyanis, 1993ban, csak a Fidesz és az MDF kapott értékes tulajdont, mint ismerjük, belvárosi irodaházakat, amelyeket viharsebesen el is adott, az akkori nyilatkozatok szerint egyebek közt azért, hogy az árából országos irodahálózatot vegyen. Hog y ma a Fidesz méltánytalan hátrányban érzi magát kevés ingatlanával, egy dologgal magyarázható: az eladott milliárdos értékű belvárosi irodaházak árát talán mégsem sok kicsi székház vásárlására fordította. Ugye nem vitatja senki, kedves képviselőtársaim, h ogy a két eladott irodaház közvagyon, sőt állami vagyon volt? Mindezeket, kedves képviselőtársaim, az igazságosság és az esélyegyenlőség alkotmányos jegyében vizsgálni, értékelni illik, mielőtt az előttünk lévő módon valaki átvágja a pártingatlanok gordius zi csomóját. Miről is szól ez a két javaslat? Abból a téves előfeltevésből kiindulva, hogy a pártok működési feltételeit biztosító ingatlanok egyneműek, azaz e pillanatban csupán államiak, függetlenül az államtól tulajdonba kapott, továbbá az önkormányzato któl ingyen vagy kedvezményes bérért használt ingatlanokból, igazság tehető azáltal, hogy a parlamenti pártok között egyenlő mértékben oszt, és akinek e mértéknél több van, attól kártalanítás nélkül elvesz. Így vágja át a gordiuszi csomót. Nem törődik azza l, mit ír elő az alkotmány, mi ír elő a polgári törvénykönyv, milyen döntései vannak az Alkotmánybíróságnak - ilyen kicsiségekkel nem bajlódik. Ha ugyanis bajlódna, azaz a gordiuszi csomót kibogozná, a következőket láthatná. Az alkotmány 63. § (3) bekezdés e kimondja, hogy a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Bármilyen címet viseljen is a javaslat, tartalmában nyilvánvalóan mindkettő a pártok működéséről és gazdálkodásá ról szól. Az alkotmányügyi bizottság ülésén a kormány képviselője úgy nyilatkozott, egyiket sem szándékozik a kormány kétharmados szavazásra bocsátani. Csak megjegyzem, hogy 1990ben, amikor a sokat emlegetett '90. évi LXX. törvény vitáját Szabad György, a z Országgyűlés akkori elnöke vitára bocsátotta és Szabó Tamás akkori előterjesztőnek megadta a szót, külön felhívta a figyelmet a törvény kétharmadosságára. Az alkotmány 9. és 13. §ai pedig védik a tulajdonhoz való jogot. Erre épül a polgári törvénykönyvn ek a kétezer éves római jogon alapuló szabályozása. Ennek alapján az Alkotmánybíróság a 17/92. számú határozatában elvi éllel mutat rá arra, hogy az ingyenes használati jog mint vagyoni értékű jog, szelvényjog, alkotmányos védelem alatt áll, annak kártalan ítás nélküli elvétele törvény útján nem lehetséges. A javaslatok egyike sem hozza összhangba szabályozását e törvényekkel és az Alkotmánybíróság határozatával. Következésképpen: a kollízió fennáll, az alkotmánysértések megvalósulnak. Tisztelt Képviselőtárs aim! A jogállam macerás - mondta egy híres ügyvéd, amikor hasonló címet adott nagyszerű könyvének. E könyv a '90es évek magyar valóságáról szóló történeket foglal össze, az akkori jogállami botladozásokról szól. Ma is érdekes és sajnos időszerű olvasmány. A szomorú az, hogy akkora botlásokat, mint amilyenek ezek a javaslatok, már nem kellene elkövetni, ha a kormány a jogkövetésben és nem a jogelkerülésben járna az élen, amikor törvényjavaslatot készít. E javaslatok konfrontatívak - mondotta a már említett kormánypárti képviselőtársam. Igen. Igaza van. Az ilyen javaslatokkal konfrontáció kelthető és tartható fenn, indulatok szíthatók, gyűlölködés kelthető a politikai ellenfelekkel szemben. Ha ez volt a cél, az szomorú - de a kormányra nézve. Azt mondják a ja vaslat mellett érvelők, hogy alkotmányellenes az az állapot, hogy az állam nem egyformán osztja az ingatlanokat a pártoknak, ez sérti az esélyegyenlőség elvét. Ez igaz is lehet, de alig hiszem, hogy ennek az a megoldása, hogy elkövet másik három alkotmánys értést. Ez arra
