Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter:
1629 hölgyeim és uraim! És nem tudom, miért és meddig kell ezt eltűrni, tisztelt kormánypártok! Ütőképes hadsereget akarunk? Igen, azt akarunk! És ehhez alapkérdésként kapcsolódik a volt politikai tisztek, komisszárok jelenléte? Isten őrizz! A Magyar Igazság és Élet Pártja azt mondja: olyan tisztikarra van szüksége ennek az országnak, amelyik művelt, korszerű tudással rendelkezik, és amelynek minden egyes tagjában olthatatlan hazaszeretet él. A bolsevik komisszárokból elég volt! Ki velük a demokratikus magyar hadseregből! És akkor majd talán egyszer lesz egy magas erkölcsi színvonalon álló, valóban politikamentes Magyar Honvédség. Isten adja, hogy íg y legyen! (Taps a MIÉP és a Független Kisgazdapárt soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. A kormány nevében Szabó János honvédelmi miniszter úr kíván válaszolni. Tessék! DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! T isztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy nincs semmiféle lista. Nem készült semmiféle ilyen kimutatás, de nincs is rá szükség, hiszen minden hivatásos katonának van úgynevezett személyi lapja. Ezen a személyi lapon minden beosztás szerepel a kezdetektől a végéig. Tehát ilyen formában nyomon követhető minden tiszt életpályája. Valóban, akkor, amikor ez a kérdés felmerült, akkor, amikor az érintettek köre majd véglegessé válik, akkor, amikor majd a személyi beszélgetésekre so r kerül, felmerülhet az, hogy egyes érintett tisztek személyi lapját bekérjük, és végigkísérjük az életútját. De miről van itt szó? Csupán arról van szó, hogy a szakmai alkalmasságnak megfelelően mindenkit szakmai alkalmasságuk alapján fogunk elbírálni a t ovábbiakban. Egyáltalán nem biztos az, hogy az érintett tisztek egy része kikerül az állományból. Ha az áthelyezést vállalják, akkor egy másik szolgálati helyre kerülnek. Azoknak a tiszteknek a sorsáról is megfelelően gondoskodunk, akik kikerülnek az állom ányból. Voltak már olyan önkormányzati tárgyalásaink polgármesterekkel, akik vállalták, felvállalták azt, hogy segítséget nyújtanak a civil életben való elhelyezkedéshez. De tisztelt képviselőtársaim, miért ez a nagy izgalom egyes körökben? Lehet, hogy azé rt, mert a magyar haderő olyan mértékű felülvizsgálatára és átalakítására, mint amit a kormányzat az elmúlt évben elhatározott, még nem volt példa. Így aztán teljesen érthető az, hogy az ellenzékben lévő politikai erők egyes képviselői hangosan tiltakoznak a korszakos jelentőségű lépések előtt. Természetesen nem az általuk elhatározott átalakítást vitatják, hanem olyan kérdéseket keresnek, amellyel a tisztikarban és a közvéleményben a kétségkívül meglévő bizalmat verhetik szét. Nem új ez a módszer, hiszen a haderő szétverését már az aluljárókban aláírások gyűjtésével megkezdték; most az állítólagos politikai tisztek megmentése érdekében fogadatlan prókátorként kezdenek újabb kampányba. Nekem mint a honvédelemért felelős kormánytagnak, nemcsak jogom, hanem kö telességem is, hogy minden információt ismerjek, értékeljek és elemeztessek akkor, amikor a haderőben tisztességgel és becsülettel dolgozók egy részétől a jövő hadseregének érdekében megválni kényszerülök. (9.50) Úgy is felelősséggel, az adatok ismerete al apján állíthatom: tíz év után a magyar hadseregnél nincsenek olyan tisztek, akik ne rendelkeznének a feladatuk ellátásához szükséges iskolai végzettséggel. Úgy gondolom, hogy pontosan azok a volt politikai tisztek, akik eredeti szakképzettségükhöz visszaté rve becsületesen dolgoznak, ők azok, akik felháborodva utasítják vissza azt a kampányt, amelyet a média néhány képviselője indított egyes politikusok erőteljes támogatásával. Mi lehet a célja ennek a kampánynak, ennek a zavarkeltésnek? Nem arról vane szó, tisztelt Országgyűlés, hogy előre ürügyet keresnek arra, hogy elutasítsák a politikai megállapodást a haderő
