Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HORVÁTH BÉLA (FKGP):
1630 jövőjéről? Nem arról vane szó, hogy meg akarják akadályozni, hogy végre megfelelő politikai és költségvetési támogatással a kormányzat megteremts e egy valóban európai típusú, és a magyar nemzeti érdekeknek mindenben megfelelő haderő kialakításának feltételeit? Mert a haderő átalakítása során a minisztérium vezetése és a katonai vezetők csak és kizárólag szakmai és vezetői képességeket vesznek majd figyelembe annak eldöntésekor, hogy ki alkalmas vagy alkalmatlan a beosztás betöltésére. A legtöbb esetben a döntés nem is az alkalmatlanságnál húzódik majd meg, hanem azt kell a személyügyi szervezeteknek eldönteniük, hogy két vagy több jelölt közül ki a legalkalmasabb egy bizonyos beosztás betöltésére. Felelős döntéseket fogunk hozni, olyan felelős döntéseket, amelyek számon is kérhetők rajtunk. Mi még egyetlenegy tisztet sem bocsátottunk el politikai meggyőződése miatt. Így aztán joggal várom el, hogy ne feltételezzék előre a rosszindulatot, és ne akarjanak a gondolatainkban is kutakodni. Ez ötven évvel ezelőtt bevett szokás volt, remélem, nem oda akarnak visszatérni. Tisztelt Országgyűlés! Remélem, hogy a Magyar Országgyűlés felelős politikai erői egy il yen fontos nemzeti kérdésben, az ország biztonsága kérdésében nem pártpolitikai érdekeiket, hanem nemzeti érdekeinket követik majd. Azt megígérhetem, hogy a kormányzat, függetlenül a nemtelen támadásoktól (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az idő keret leteltét.) , konszenzusra fog törekedni, mert nem elkenni, nem eltitkolni, hanem megoldani akarja a magyar haderő átalakítását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, miniszter úr. Szintén n apirend előtti felszólalásra jelentkezett Horváth Béla frakcióvezetőhelyettes úr, Független Kisgazdapárt: "Tudni illik, hogy mi illik" címmel. Tessék! HORVÁTH BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány évtizeddel ezelőtt a Magyar Televíz ióban Feleki Kamillnak volt egy népszerű sorozata, olyan címmel, hogy Tudni illik, hogy mi illik. Úgy tűnik, napjaink ellenzéki országgyűlési képviselőinek érdemes lenne újravetíteni e filmsorozatot. 1990ben az első szabadon megválasztott Országgyűlésben sok kezdő politikus foglalt helyet, akik szolidan, szerényen, a tisztelt Ház méltóságának megfelelően vettek részt az Országgyűlés munkájában. Mára azonban megváltozott a helyzet. Ahogy a Magyar Nemzet tegnapi számában olvashattuk, abszurd dráma szereplői vagyunk néhány szocialista országgyűlési képviselő jóvoltából. Az ellenzék szereplése a politikai vitákban megmutatja, hogy hevességük fordítva arányos tudásukkal. Erre számos magyar közmondás is utal, így például: amilyen az ember, olyan a beszé dje; szamár a füléről, bolond beszédjéről ismerszik meg (Közbeszólások az MSZP soraiból.) ; vagy: csak imígyamúgy beszél, mint kocsis a lovával. Ezekben a közmondásokban a magyar nemzet szelleme, bölcsessége, élettapasztalata nyilatkozik meg. Ám e közmondá sszerű szólások mögött a mai parlamentben, sajnos, országgyűlési képviselők húzódnak meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Jól emlékszem, amikor tavaly ősszel dr. Szabó Zoltán MSZPs ex kulturális államtitkár, ma budapesti polgármester, hajdani egyetemi oktató a tévénézők és rádióhallgatók megdöbbenésére interpellációja közben egész egyszerűen káromkodott. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Szabó Zoltán felszólalása kapcsán hadd mondjak most el egy anekdotát! Demonax, a II. században élt filozófus azt tanácsolta egy szer egy tehetségtelen szónoknak, hogy máskor, mielőtt a nyilvánosság előtt beszédet tartana, odahaza hangosan mondja el szónoklatát. A szónok mentegetőzött: "Hisz most is megtettem én ezt, tízszer is elmondtam magamnak." Demonax arca felderült, s így csip kelődött: "Ó, barátom, máskor okosabb hallgatót válassz magadnak!" Ennyit a káromkodó MSZPs politikusról. Egy másik MSZPs országgyűlési képviselő, dr. Toller László, Pécs város polgármestere, miután füllentésen kapták, családapaként félreérthetetlen útsz éli ajánlatot tett egy polgári párt politikusainak. E példák alátámasztják azt a nézetet, hogy minden embernek vannak ostobaságai, és gyakran ez
