Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
1622 élek, nemcsak a szellem csúcsteljesítménye i iránt közömbös már, hanem a mindennapok átlagának emberi és szellemi stílusával szemben is". Márai, aki annak idején éppen a most pusztuló Magyar Nemzetben a legnehezebb időkben is ébren tartotta a polgár hivatását és értékrendjét, visszatekintve ezt írt a: "Volt egy kor, és élt egynéhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, és hitt a szellem ellenálló erejében, amely fékezni tudja a csorda halálvágyát." Ha Márai élne, megdöbbenve látná, hogy mindaz, ami a szürkeség és a stílust alanság mélypontjának tűnt előtte, az az idő a mai közélet és párbeszéd állapotához képest maga az aranykor volt. Tisztelt Ház! Ma, a XXI. század küszöbén a magyarság számára polgárnak lenni nem jelent mást, mint szabadnak lenni és öntudatosnak, emelkedőne k és értékőrzőnek. A polgár és a polgári rend az emberi együttélés egyik legértékesebb, leghasznosabb, magas rendű terméke mindaddig, amíg alkotó és hősies. A papucsos polgár, aki rádiót hallgat, szidja az adókat és a prolikat, nem eszménye senkinek. A hős ies polgári korok alkották Európában azt a remekművet, amelynek napnyugati kultúra a neve: a flamand polgár és az erdélyi, felvidéki, egyszóval az a magyar polgár, akire nemcsak címkeszerűen hivatkozni kellene, hanem minden erővel segíteni is az életeszmén y megteremtését és elérhetőségét. A hősies, az alkotó, tehát szociális szellemű kispolgár életformáival, két szoba hallos lakásigényével, Topolino kocsijával, szellemi magatartásával európai embereszmény lehetne, de csak akkor - mondja Márai , ha a polgár ság nem adja ki kezéből azt az erkölcsi hatalmat, azt a szellemi fegyvert, az ízlés, értelem, erkölcs igényének fegyverét, melynek végső értelme maga az európai kultúra volt. Mert a polgár, ha valóban polgár, akkor teremt és nem pusztít, támogat és nem meg semmisít, vigyáz a maga hagyományaira, legyen az vállalkozás, iskola, könyvtár vagy sajtó. Ha Márai élne, nem valószínű, hogy bizonytalan statisztikák bűvészmutatványaival és a döntéshozó nevének elhallgatásával meggyőzhető volna arról, hogy a Magyar Nemze t, a mai magyar polgárság lapja megszüntetendő. Nem értené, hogy mi történik körülöttünk, mert - idézem - "az igazi polgár szerencsés vegyülete a művésznek és a katonának, alkotó és megtartó, álmodó és megőrző". Tisztelt Ház! Márai Sándort ma sokan nemzeti liberálisnak mondanák, valószínű azonban, hogy tiltakozna minden üres címke ellen, hiszen éppen ő maga vész idején konzervatív volt, vagyis értékőrző, a napsugarasabb években pedig szociálisan is érzékeny, hiszen mindig, Kassától San Diegóig nem volt más, csak magyar és polgár. Akik ma csak úgy tennének, mintha követnék, idézzék szemük elé Márai Sándort, az életművet és a magatartást, hiszen polgárnak lenni ma is főként eszmét és alkotást jelent, nem pedig kisajátítást és kirekesztést. "Dolgozni nem lehet öncél, dolgozni csak úgy érdemes, ha az ember alkot valamit, egy pár cipőt mesterien, úgy, ahogy más nem tudja, vagy egy regényt mesterien, úgy, ahogy más nem tudja, vagy gyógyít mesterien, mintha Isten megsúgta volna a titkot. Örökké hálás vagyok a sorsna k, hogy nem tudok dolgozni, csak alkotni tudok." Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni. Németh Zsolt külügyminisztériumi politikai államtitkár úr kíván v álaszolni. Tessék! NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy olyan, Márai Füves könyvéből származó idézettel kezdjem a válaszomat, amely sok esetben nekem is eligazodást jel ent: "Akármi is történik a világban, ne feledkezz meg az igazságról, hogy az állam és a politikai hatalom nem nélkülözheti soha a bölcselők és az értelem hatalmát. Soha ne késlekedjél, mikor a politikai és az államhatalommal szemben bizonyítanod kell az ér telem hatalmát. Az állam az értelem vezetése nélkül horda csak, és az ilyen állam a politikai hatalom birtokában is rövidesen alkotóelemeire esik széjjel. Csak az értelem kohéziós ereje tud alakot adni az emberi közösségnek."
