Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 10 (131. szám) - Dr. Hajdú Gábor Románia egészségügyi minisztere és kísérete köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
1514 (Moraj a kormánypártok soraiban.) , őszintén reméljük, hogy eredménnyel, hogy sikerül megvédeni az ott élő emberek értékeit, életét, vagyonát. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A Szocialista Párt képviselői tevőlegesen is részt akarnak venni a megelőzésben és a m unkában. Csak hadd utaljak arra, hogy néhány polgármester, országgyűlési képviselő ma azért kért felmentést az Országgyűlés ülésén való részvétel alól, mert a mentelmi bizottság ülésén tárgyalnak... Bocsánatot kérek, a védelmi bizottság ülésén tárgyalnak ( Derültség a kormánypárti padsorokban.) a védekezésről, és hozzák meg azokat a döntéseket, amelyek az önkormányzatokat illetik. Megmondom őszintén, sajnálom, hogy a nyelvbotlás ilyen derültséget váltott ki a parlament kormánypárti oldalán. Én azt hiszem, ho gy ha arra figyelnének, hogy mi a mondanivalóm lényege, akkor talán több okuk lenne arra, hogy ezt ne mosolyogva, hanem komolyan hallgassák. Én azt hittem, érdemes lesz még érvelni amellett, hogy miért választottam mai napirend előtti hozzászólásomnak azt a címet, hogy a bajban összefogásra van szükség, de ha a Szocialista Párt részéről konkrétan felsorolt kezdeményezéseket ilyen fogadtatás kíséri a másik oldalról, akkor én csak őszintén sajnálkozni tudok. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ pad soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Más frakció nem jelezte hozzászólási szándékát. Megkérdezem a miniszterelnök urat, kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Megadom a szót. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hö lgyeim és Uraim! Magam is azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a bajban elsőbbséget kell adni a segítségnek, a vitákat pedig majd a veszély és a baj elhárítása utáni időre érdemes átcsoportosítani, ezért az erre vonatkozó szavakat tisztelettel megkö szönöm. Önök is tudják, hiszen önök fogadják el a költségvetést, hogy az elmúlt esztendőben az ország teherbíró képességéhez igazodó, azt valamelyest meghaladó összeget költöttünk gátak építésére és megerősítésére, mint azt egyébként az átadott gátszakaszo k a FelsőTisza vidékén mutatják is. Remélem, igazam lesz, gondolom, senki sem kívánja e tekintetben az ellenkezőjét, de ha önök nézik a híradásokat, akkor most nem azoknak a településeknek a nevét hallják említeni, ahol egy évvel ezelőtt még komoly veszél yhelyzetek alakultak ki. Ennek az oka az, hogy ahol tavaly a legnagyobb volt a baj, ott sikerült a gátakat az egyéves nyugalmi időszakban magasítani, illetve megerősíteni. Én nagyon kívánom az ott élőknek, hogy ne is halljuk az ő településük nevét egészen az árvíz végéig, ez az ő számukra is kívánatos, úgy érzem. Mindannyian ismerjük az ország pénzügyi lehetőségeit. Három lehetősége van egy kormánynak, ha ilyen helyzetben forrásokat akar teremteni. Az egyik lehetőség, hogy pénzt nyom - lehet: papír van, nyo mdafesték van, a gépek működnek. Azonban én óvnám a Pénzügyminisztériumot meg a kormányt is attól, hogy pénznyomással próbálja ezt a problémát orvosolni, ennek olyan gazdasági következményei lennének, amelyek valószínűleg hosszú évekre visszavetnék az orsz ág fejlődését. Engedjék meg, hogy most részletes indoklásba ne bocsátkozzam! Lehet több pénzt begyűjteni. A kormány egyébként gondolkodott ezen, javaslatként sok minden elhangzott. Az is elhangzott, hogy esetleg vessünk ki egy egyszázalékos, a jövedelemadó t egy százalékkal megemelő árvízvédelmi hozzájárulást. Ezt is lehet választani, ez a lehetőség nyitva van. Most azonban a kormány úgy látta, hogy ha a gátak nem szakadnak át - mert ha a gátak átszakadnának, ne adj' isten, az nagyságrendekkel növelné meg a kiadásokat , akkor talán ezzel a technikával, hogy a költségvetés minden fejezetéből 2,1 százalékot zároltunk, és így 37,3 milliárd
